Városunkban számos intézmény nevében megtalálhatjuk ezt a két meghatározó elnevezést: szarvasi és szlovák. Amennyiben sorra kívánnánk őket venni mindjárt az eszünkbe jutna a szlovák iskola, a szlovák önkormányzat, a szlovák színház, a főiskola szlovák tanszéke, a szlovák közművelődési központ, a szlovák népdalkör, a szlovák óvoda, civil szervezetként a szlovák kulturális kör, a szlovák tájház és még a városközpontban vagyunk, ahol elgondolkodhatunk azon, hogy vajon milyen értékek halmozódtak fel a város szívében, melyek egyértelműen köthetőek a szarvasi szlováksághoz.
Szlovák nyelvű istentiszteletek, szlovák nyelvű újság, szlovák nyelvű televíziós programok segítik nemzetiségi identitásukban erősíteni a város lakóit, a szlovák iskola egykori tanulóit és azokat is, akik idős korúak és gyermekkori emlékként idézik fel azt a tényt, hogy őket az elemiben tanították meg magyarul beszélni.
Fordítsuk tekintetünket az intézmények felől a személyek felé. Bizton állíthatom, hogy senki sem veszi sértésnek, ha őt azzal a jelzővel illetik, hogy szarvasi szlovák. Kicsattantak a tettvágytól és aktívak még ma is, hogy a városért, annak lakosaiért, a helyi szlovákokért programokat szervezzenek, érdekeket képviseljenek, a Szarvasról kialakított képet színesítsék nem csak városi, de megyei, országos és nemzetközi viszonylatban is.
Csapjuk fel a város telefonkönyvét és szemelgessünk a családnevek között, ahol még az 1722-ben, elsőként letelepedők neveit is megtalálhatjuk. Osztroluczki, Havran, Líska, Gyekiczki, Bakulya, Czesznak, Czibulya, Medvegy, Szeljak, Podani, Szrnka, Krizsán, Zima, Uhljar, Hrncsjar, Breznyík, Mucha, Szvák, Csasztvan, Miloszrdni, Zrak, Vrabec, Kohút, Ribárszki, Urbancsok, Tusjak, Sztruhár, Szpisjak, Tóth, Maglóczki, Aszódi, Zubor, Zvara, Zachorecz, Zelenák.
Ugye sokan megtalálták a saját, vagy rokonaik nevét ebben a nem teljes, de szlovák nyelven máig is jelentéssel bíró felsorolásban?
Származás szerint is vizsgálhatnánk a kérdést, hiszen számos szarvasi ereiben csörgedez az ősi szlovák vér, számos ember nőtt fel úgy, hogy halotta szüleit, nagyszüleit szlovákul potyeszolni, beszélgetni. Sokaknak természetes az is, hogy haluskát esznek és nem széles metéltet, vagy jellemük szerint szorgalmasak, segítőkészek, nagyszerű házigazdák, mint a szlovákok többsége, mert akarva, vagy akaratlanul is, de a vér kötelez.
A vér kötelez. Ezzel a gondolattal zárom összegzésemet és buzdítom Önöket arra, hogy szeptember 26-ig vállalják fel szlovák nemzetiségi létükből adódó érzéseiket, gyarapítsák értékeinket azzal, hogy regisztrálják magukat a szarvasi szlovákok közé és lehetőségük szerint részt vesznek a Fő téri iskolában, vagy a Székely Mihály Szakképző Iskolában a szlovákság létét meghatározó döntéshozatalban október 12-én.
– Kmotricza Margit –
