2014. szeptember 12. és 19. között egy örökké emlékezetes hetet töltöttünk el a németországi Wittlichben, a Mosel-völgyében.
Szeptember 11-én (a Gyekiczky-ikerpár 18. születésnapján ☺) 17 órakor a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 31 lelkes tanulója és két kísérőtanára – Mészáros Tünde néni és Vidácsné Éva néni – nagy örömmel szállt fel a buszra. Az utazás igencsak fárasztó volt, de a hangulatra nem lehetett panasz. Filmeket néztünk, sokat nevettünk és persze beszélgettünk.
Péntek reggel fél 9-kor kissé álmos szemekkel megérkeztünk a Bodeni-tóhoz. Unter-Uhldingenben idegenvezetés mellett megtekintettünk egy multimédiashow-val ellátott múzeumot, ami igazán érdekes volt számunkra. Ezután indultunk el végleges úti célunkhoz, Wittlich-be. Mindenki izgatottan várta, hogy találkozzon cserediákjával. Volt, aki már ismerte partnerét, de vol, aki még nem vett részt ezen a programon.
17 órakor a Cusanus Gimnázium elé gurult be a busz, ahol német barátaink hatalmas szeretettel vártak minket. Megtörténtek az első ölelések, kézfogások, eszmecserék és bemutatkozások. A hétvégét mindenki a családokkal, illetve a barátokkal töltötte.
Hétfőtől kezdődtek el a közös programok. Először az iskola igazgatója köszöntött minket, majd egy történelem órán vettünk részt, amely keretein belül Trierről olvashattunk szöveget, majd fordítottuk latinra. Ez azért volt fontos, mert másnap oda tettünk kirándulást. A rendhagyó órát követően mindenki német partnerével ment órát látogatni. A délután a sport jegyében telt el. Kipróbálhattunk különböző sportokat, mint pl. a foci, röplabda vagy az amerikai foci. Ezek után a délutánt grillezéssel töltöttük. Ínycsiklandó kolbászok, sültek, saláták és köretek kerültek az asztalra, amiket jóízűen és megérdemelten fogyasztottunk el.
Kedden a már emlegetett Trier-be látogattunk, ahol megcsodálhattuk a város nevezetességeit, a Pora Nigra-t, a Frauenkirche-t, Bazilikát. Ezt követően rövid szabadprogramot kaptunk, majd Bernkastel-be utaztunk, ahol egy moseli hajókirándulás során megcsodálhattuk a gyönyörű német vidéket.
A következő napon ismét iskolába mentünk, s betekintést nyerhettünk a német diákok óráinak világába.
Csütörtök reggel hosszú gyalogtúrát tettünk meg Eltz vára felé. Sajnos az időjárás elég szeszélyesen alakult. Hol száz ágra sütött a nap, hol szemerkélt az eső. De mi jól vettük az akadályt, s hamarosan elfoglaltuk Eltz várát. Idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt a vár történetéről. Következett a búcsúest (az „Abschiedsparty”), amely egy barátságos csárdában, Oberscheidweiler Mühle-ben volt megtartva. Először elfogyaszthattuk a finom húsokat, salátákat és köreteket, majd a németek és mi is különböző dalokat énekeltünk el, mindezt a búcsúzás jegyében. A német szervező tanároknak és az iskola igazgatójának átadtuk a 25 évet jelképező ajándékunkat. Az este varázslatos hangulatban telt el.
Mindannyiunk bánatára elérkezett az a reggel, amikor visszaindultunk Magyarországra. Köszönetet mondtunk vendéglátóinknak, azok családjának, s könnyes szemmel, nehéz szívvel vettünk búcsút egymástól, mert ez alatt az egy hét alatt igazi barátságok szövődtek.
Úton hazafelé betértünk még Heidelberg-be is, ahol két órát töltöttünk el, csodálva a város attraktivitását. Szombaton hajnalban megérkeztünk, amit már családtagjaink (és azért mi is) nagyon vártunk.
Hatalmas köszönettel tartozunk Tünde néninek és Éva néninek, amiért megszervezték nekünk ezt a csodálatos egy hetet.. Végzősként én már sajnos nem tudok ebben a kapcsolatban részt venni, de remélem, diáktársaim még kijuthatnak erre a nagyszerű helyre. Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen egy 25 éve jól működő testvériskola-kapcsolat részese lehetettem. Nyugodtan állíthatom, hogy a nyelvgyakorláson túl hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak.
Bagi Ivett 12.A
