Elege lett a médiából: Szíj Melinda csak az éneklésre koncentrál

Nem vett fel művésznevet, nem ment keresztül nagy átalakításon és személyiségében is megőrizte az egyszerű, visszafogott vonásokat. Pedig 4 évvel ezelőtt egy ország figyelte a középkorú külkereskedelmi ügyintéző szárnyalását. Szíj Melinda az országos tehetségkutató versenyt végül is az előkelő 5. helyen zárta, azóta pedig már két albuma jelent meg. November 8-án 14 órától az énekesnőt Szarvason is meghallgathatja a közönség.

– Azt hiszem, elárulhatok egy kulisszatitkot. Nehezen tudtunk időpontot egyeztetni, mondván, hogy sokat dolgozik, olykor túlórázik is. Mivel foglalkozik mostanában, megmaradt a civil munkája?

– Igen, valóban nagyon be vagyok táblázva mostanában. Fél év munkanélküliség után végre sikerült újra elhelyezkednem. Ennek előzménye, hogy a cég – ahol 20 évig dolgoztam – megszűnt. Szerencsére azonban újra dolgozom, jogi asszisztensként egy ügyvédnő mellett látom el a feladatkörömet. Felgyorsult az életem, mert a munkahelyemen is helyt kell állni, a hétvégéken pedig a koncerteken kell megfelelnem.

– Még ha nem is nyerte meg a versenyt, Ön az, akit a közönség biztosan egyhamar nem felejt el. Ez adódik abból a jelenségből, amit Ön képvisel. A hétköznapi hős, aki elindul a világot jelentő deszkákon, jellegzetes külsővel és néhány elválaszthatatlan kellékkel, és meglepi hangjával a közönséget. Mennyire érezte vagy érzi most is, hogy megosztja a közönséget?

– Én nagyon örülök neki, hogy ebből a médiafelhajtásból végre kikerültem. A versenynek köszönhetően megismertem ezt a világot és megtanultam, miről is szól ez valójában. Leginkább egy közismert mondással tudnám visszaadni: kenyeret és cirkuszt a népnek. Én megmaradok az előbbinél, az utóbbiból nem kívánok részt vállalni. Utólag azonban úgy vélem, csak a jóra szabad emlékezni, a rosszra csak annyiban, hogy levonjuk belőle a számunkra hasznos tanulságot.

– 4 év telt el a tehetségkutató óta, amely addig ismeretlen embereket emel magasba és olykor rövid idő elteltével taszít ismét a feledés homályába. Ön mennyire és hogyan tudott élni az ismertség adta lehetőségekkel?

– A műsort követően engem eléggé elriasztott az a világ, amibe belecsöppentem. A közönség szeretetétől azonban sokat kaptam és új, addig ismeretlen kapuk nyíltak meg előttem. Egy nagyon tudatos attitűdöt követtem, mely szerint a médiát – amennyire lehetséges volt – kizártam, és kizárólag az éneklésre koncentráltam.

– Ez a munka pedig dalokban is visszaköszönt. Két albuma jelent meg az elmúlt években, amelyen többségében feldolgozások hallhatók. Miért ezen az úton indult el, miért nem a saját arcát mutatta meg még erőteljesebben?

– Saját dalaim is vannak, hál’ Istennek. Jelenleg Neumann Zoltán zenei szakemberrel dolgozom együtt, aki zongorán kísér a fellépéseimen. Nagy öröm számomra, hogy már több dalt írt nekem, amelyek közül már néhányat bemutattunk a Duna Televízió kívánságkosár c. műsorában. Nemrég született egy vadonatúj dal is, a Szent beteg fohásza címmel, amit hamarosan a szarvasi közönség is megismerhet.

– Hogy érzi, mennyire van helye az Ön hangjának, személyiségének a mai magyar zenei piacon? Mit szeretne képviselni?

– Sokan siránkoznak azon – főleg akik ebből szeretnének megélni – hogy telített a piac. Szerintem ez nem baj. Egy plázában is egymást érik az üzletek és mindenki igyekszik versenyképes maradni. Valóban fel van adva a lecke a fiatal, újonnan kikerült előadóknak, de erről szól a piacgazdaság. Mindenkinek meg kell találnia a saját hangját, személyiségét, amivel nyomot tud hagyni az emberekben.