Egy romantikus őszi estére invitálta a Tessedik Sámuel Múzeum az érdeklődőket, ahol november 14-én a részben helyi gyökerű Alföld Quartett lépett fel. A békéscsabai és orosházi zenészek mellett ugyanis a szarvasi Molnár János brácsán erősítette az együttest.
A formáció nagyon fiatal, alig két éves múltra tekint vissza. A találkozás talán részben a sorsnak is köszönhető, hiszen Ágnes családjával mindössze néhány éve költözött Orosházára. Ott zenét szerető és művelő embereket keresett, így talált rá a békéscsabai házaspárra, Szomorné Budai Mariannra és Szomor Istvánra, ill. a szarvasi zenészre, Molnár Jánosra.
A Tessedik Sámuel Múzeum közönségét Brachna Irén köszöntötte. A rövid ismertetőből kiderült, a vonósnégyes elsősorban azokból a kamarazenei darabok közül válogat, amelyeket méltatlanul háttérbe szorítottak. Céljuk ezeket minél szélesebb közönséggel megismertetetni.
– Nem könnyű manapság vonósnégyesként, klasszikus zenét játszva érvényesülni – ismeri el Hoffmann Ágnes, a quartett első hegedűse is. Mindannyian azonban a tanítás mellett színpadi emberek is vagyunk. Ezt tanultuk, ezt szeretjük csinálni, éppen ezért megpróbálunk mindent megtenni a siker érdekében – mondja őszinte meggyőződéssel.
Az együttes hallható volt már a Csabagyöngye Kulturális Központ megnyitóján, a régió nagyobb városainak templomaiban, de játszottak már Orosháza város főterének avatásán és a Békés Megyei Príma Díj átadó ünnepségén is. Legutóbbi nagy bemutatkozásuk október 1-jén, a Zene Világnapi díszhangversenyen volt, de november végén közreműködői lesznek a Reformáció és Kultúra éve budapesti ünnepi záróhangversenyének is.
– Mi hiszünk abban, amit csinálunk, s így tudunk talán a közönség felé is közvetíteni. Ez a zene megállítja az embereket és arra ösztönzi, hogy a dallamokba behelyettesítsék saját érzelmeiket. Fontos, hogy ne mindig készet kapjunk mindent, hanem mi is gondolkozzunk el azon, hogy mi miért történik.
Az est a romantika jegyében telt. A hangversenyen első felében Dvorak: F-dúr Quartettje csendült fel, amelyet Mendelssohn egyik korai darabja, az Esz-dúr vonósnégyes követett. A közönség dolga nem volt se több, se kevesebb, mint hátradőlni a széken és egy órára valóban elhinni, hogy megállt az idő.
