Szombat délelőtt azzal hívott fel a fiam, hogy a Malom utcát és a Zöldpázsit utcát összekötő nagyon keskeny átjáró gát felőli végén valaki egy bullterriert kötött ki egy vékony madzaggal a korláthoz. Lefényképezte, de jó ötlettől vezérelve visszafordult, és kerülőúton jött haza. Felhívtuk Major Katinkát, aki a bullok szerelmese, hogy közöljük vele az örömhírt, neki hamarabb jön a karácsony, van egy újabb örökbe fogadni való a másik öt bullja mellé. Ödön nevű mentett, és azóta örökbe adott kutyájával már korábban demonstrálta, hogy egy ilyen rossz hírű kutya is lehet jó természetű, de azért jobb az óvatosság. Ezzel a telefonnal elindítottuk az események láncolatát, aminek legrosszabb esetben lehet, hogy az állat elaltatása lesz a végkimenetele.
Ezalatt a két óra alatt az is kiderült, hogy a rendszernek vannak gyenge pontjai. Elfogadható, hogy nem lehet építeni arra, hogy pont szombat délutánonként teszik ki az elhasznált harci kutyákat az utcára rabtartóik, de még egy órányi telefonálgatás után sem tűnt úgy, hogy így, hétvégén, ebédidőben sötétedésig szakszerű megoldás születhet. Pedig mindenki betett apait anyait a happy end érdekében. Igaz, van a problémát megoldani képesek körében befogó bot, de mi a teendő abban az esetben, ha az illetékes történetesen elutazik, és az eszköz pedig be van zárva úgy, hogy csak ő férhet hozzá.
Félreértés ne essék, itt most nem egy hamis tacskóról volt szó, hanem egy közeledésre és zajokra agresszíven reagáló bullterrierről, ami egy 50 centis madzag végén olyan, mint egy taposóakna. Pláne sötétben. Tették ezt annak az egy kerékpárnyi széles átjárónak a végén, ahol nincs menekülési mód a járókelő számára, mert egyenesen a kutyára vezetett az ösvény. A megzavarodott, fázó, éhes bull többször is úgy érezte, ha a közelébe mentek, hogy veszélyben van, és támadott. Szerencsére a madzag annyit kibírt, hogy az ilyen erődemonstrációkat kibírta, de később, szerencsére akkor már a nyakában volt egy befogó hurok, simán elharapta azt.
A telefonhívástól kezdve kb. két óra múlva tudtuk úgy elhagyni a helyszínt, hogy mindenki nyugodt lehetett, hogy az aljas módon kitett kutya senkit sem szed le a kerékpárjáról, egy gyereket sem harap meg. Az aljas jelző nem csak az állat elhagyásának a módjára megfelelő jelző, hanem arra is, ahogy, ahol hagyták a kutyát egy nagyon rövid madzagon, amiről a mentés végén kiderült, hogy inkább egy ruhaszárító kötél.
Ehhez kellett három kutyabarát és egy lelkiismeretes állatorvos, aki hajlandó volt ebédidőben autóba ülni és a helyszínre menni. Mindenképp megjegyzendő, hogy az első, Katinka által felhívott állatorvos jött. Az ő eszközeinek és szaktudásának a segítségével sikerült megközelíteni úgy az állatot, hogy be lehessen adni neki egy altató injekciót.
Amit tudni lehetett a kutyáról, hogy 7-8 éves szuka, de sohasem voltak kölykei. Nagy valószínűséggel használták harcra, amikből viszonylag jól jött ki, mert csak a mellső lábain voltak sérülések.
Mit mulasztott az eb tartója? Chip természetesen nem volt benne. Chippelés elmulasztása 50-150 ezres bírságot von maga után. Ebből egyenesen következik, hogy veszettség ellen sem volt beoltva. Ezen oltás elmulasztása újabb 30 ezer.
Ezeken túl megsértette az állatvédelmi törvényt, ami szerencsére egyre szigorúbban bünteti az elkövetőket.
Állatkínzásnak tekintendő különösen:
– az állat megfélemlítése,
– az állat ütése, rúgása, megsebzése, megcsonkítása vagy megölése,
– az állat természetes környezetéből való kiemelése,
– az állat szándékos elhagyása,
– a megfelelő gondoskodás elmulasztása, az állatok egymásra uszítása (az állat erejének, ügyességének kipróbálása egy másik eleven állaton), vagy ember és állat közti viadal, illetve olyan cselekmény, melynek során az állat károsodhat vagy elpusztulhat,
– állattal viadal tartása, az állatok viadalát vagy fájdalmat okozó küzdelmét szolgáló helyiségnek vagy helynek a rendelkezésre bocsátása, illetve felhasználásra való engedélyezése, bármely személy nem hivatalos minőségében való ilyen helyiségbe vagy helyre történő beengedése…
Btk. 266/B. § (1) Aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Bár felmerült, hogy közösség veszélyeztetése miatt feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen, de jelen esetben nehezen bizonyítható a tulajdonos és felelőssége. Azt azért érdemes lenne tudni, hogy ki az a jóérzésű, aki képes ilyesmire, ha a törvény nem is, de legalább a köz megvetése sújtsa.
