A Tempus Közalapítvány Comenius pályázati programjának „Friendship in motion” című projektje biztosította a lehetőséget, hogy a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium népes küldöttsége utazzon a franciaországi Rèmillybe. A francia diákok ez év áprilisi látogatását viszonozta huszonhét diák a 10. J osztály, a 10. B osztály néhány diákjával kiegészülve (tanáraik: Molnárné Tóth Katalin, Janurik Viktória, Viszkok Tünde és Molnár Béla).
Ha már olyan „közel” jártunk Párizshoz, nem hagyhattuk ki a hatalmas metropoliszt sem. Két francia kollégánk csatlakozott hozzánk, velük tettük meg a két napos kitérőt. Aki ismeri a francia fővárost, az tudja, ez csak arra jó, hogy felkeltse az igényt egy újabb látogatásra. Azért nem minden diák mondhatja el, hogy állt Napóleon sírjánál, vagy az Eiffel toronyból tekintett le a hatalmas városra. No persze a művészettörténet oktatás számára is biztosítottunk egy kis muníciót a Notre-Dame, és a Sainte-Chapelle meglátogatásával. Ezt a kis kerülőt a pályázati forrásokon kívül elnyert kétszázezer forint biztosította, melyet egy Fornetti által kiírt internetes pályázaton söpörték be a 10. J-sek osztályfőnökük, Molnárné Tóth Katalin vezetésével. Amúgy neki köszönhettük a sikeres pályázatot és a hazai, illetve kinti programok megszervezését is.
A diákok a francia társaik vendégszeretetét élvezték, a tanárok számára egy apartmant biztosítottak. A kinti tevékenység két szálon futott. A diákok által kigondolt forgatókönyv szerint meg kellett valósítani egy animációs filmet. Ennek alapötlete és kidolgozása még a franciák tavaszi látogatása során történt meg. Díszleteit, a gyurmafigurákat a diákok közösen készítették el. Ez rendívül sok apróság, kellék elkészítését jelentette, ahol sokan tettek tanúbizonyságot, hogy képesek alkotni, együttműködni egy olyan folyamatban, ami tényleg sokrétű, ráadásul két nemzet diákjai tevékenykednek benne. A munkanyelv angol volt, de azért jól jött, hogy Kati néni franciául is boldogult. A film elkészítése komoly digitális munka, melyet kinti szakember is segített. A stúdióban David Verlet vezetésével tevékenykedtek, de francia kollégánk, az informatika tanár Didier Collin is közreműködött. A forgatás hazautazásunk napján az ottani diákok munkájának köszönhetően befejeződött, de a filmmé válás még nagyon sok munkát igényel. A kész filmet francia kollégáink februárra ígérték, melyet természetesen minden szarvasi érdeklődő is láthat majd.
Nem mondhatni, hogy az eddig leírtak, és a vendégeskedés unalmas lett volna, de közben lehetőségünk volt a franciák által Lorrainenek (Lotharingia) nevezett régiójával is ismerkedni. Egész napos kiránduláson derítettük fel az 1916-os verduni vérfürdő helyszíneit, emlékhelyeit. A douaumonti osszárium, amely gigantikus síremlék és kripta az azonosítatlan áldozatok csontjaival, döbbenetes látványt nyújtott az előtte fekvő huszonötezer sírral. Ha rajtunk múlik, biztos nem lesz több háború. Ugyanitt sétálhattunk a közeli erődítmény alagútrendszerében is. Különleges élmény a verduni Citadella alatti járatrendszerben berendezett múzeum, ahol a diákok speciális elektromos kocsikon tehettek időutazást. Az első világháború befejezését, november 11.-ét, mely a franciák számára nemzeti ünnep – munkaszüneti nap, együtt ünnepeltük. Nem olyan nehéz szívvel, mint gondoltuk, mert ma már a megemlékezés megbékélésről, a békéről is szól, így a vesztesek áldozata előtti főhajtás is ez az alkalom. Metzben háromszor is jártunk, és megismertük a város történetét, jelentős épületeit és katedrálisát is. Utóbbi ólomüvegablakai még Franciaországban is páratlannak számítanak. Nem maradhatott ki a város történeti múzeuma sem, ahol egy kicsit iskolásdit játszottunk, a diákok feladatlapot töltöttek ki az ókori részt végigjárva. Felejthetetlen kirándulást tettünk Strasbourgba. Az Európa Parlament kötelező gyakorlat, de a modern épület önmaga is megér egy látogatást. Az angol nyelvű idegenvezetést a kollégák fordították. Sok gyakorlati dolgot tudhattunk meg, de a leglátványosabb a hatalmas ülésterem volt. Az időjárás végig kedvezett nekünk, itt sem hagyott cserben. Az itteni délutáni séta kellemes késő őszi időben, először egy tradicionális étterembe vezetett (Au Pont Saint Martin). Ez a rész a La petite France, mely elvarázsolt bennünket régi épületeivel. Egy nyugdíjas francia kolléga vezetésével tettünk egy kört, persze nem hagyhattuk ki a katedrálist sem. Aki ezek után nem ismer fel egy gótikus templomot, az tényleg szerez egy rossz pontot.
A program nem mellékesen a nyelvtanulást is segítette. A haladókat intenzív gyakorlással, a többieknek kiváló motiváció volt. Belepillanthattunk a francia szokásokba, ülhettünk a francia családi asztaloknál. Francia kollégáink úgy kezeltek bennünket, mint régi barátokat. Küldöttségünket fogadta a település polgármestere is, aki hangsúlyozta, milyen fontos az európai gondolkodás, az együttműködés. Rajtunk nem múlott, és a későbbiekben sem fog.
Úgy belejöttünk az élmények gyűjtögetésébe, hogy hazafelé Nancy felé kerültünk. Így azután most már mi is elmondhatjuk, álltunk a legszebbnek mondott európai téren, a Place Stanislason, mely a világörökség része. Nem tudjuk, hogy a legszebb-e, de elhatároztuk, hogy keressük a lehetőséget, legyen mivel összehasonlítani.
Molnár Béla
kísérő tanár
