Gyekiczkiné Markovics Mária mézeskalács-műveit január 10-ig lehet megtekinteni a Tessedik Sámuel Múzeum emeleti termében. A kiállítás megnyitója az elmúlt szombaton volt, amire rengeteg kolléga és a szép iránt fogékony szarvasi elment. Gyekiczkiné Markovics Máriát a tömeg elvonulta után kérdeztük viszonylag friss hobbijáról, amivel alig több, mint egy éve foglalkozik.
– Úgy indult az egész, hogy szerettem volna csinálni saját magunknak és a gyermekeinknek egy asztaldíszt. Elkészítettem és megmutattam a kolléganőimnek, akiknek megtetszett, és rábeszéltek, hogy csináljak nekik is. Akkor, tavaly azon vettem észre magam, hogy karácsonyig jó pár darabot elkészítettem, és kedvet kaptam hozzá.
Autodidakta módon internetről tanulta a mézeskalácsozást, de ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, elment Cserszegtomajra, ahol megismerte a mézeskalácsozás fortélyait.
– Utána annyira magával húzott ez a dolog, annyira jó hobbinak gondoltam, hogy lekezdtem komolyabban foglalkozni vele, nyáron elmentem a Dunántúlra, Cserszegtomajra, ahol egy hölgy már nyolc éve foglalkozik ezzel, és ő már tart oktatásokat. Elmentem egy háromnapos, nagyon intenzív tanfolyamra, és akkor ott a kisebb rejtelmeket is elsajátítottam. Gyakorlatilag minden nap foglalkozom vele munka után.
Arra a kérdésünkre, hogy komolyabban is tervezi-e a foglalkozást a mézeskalácsozással, elárulta, már kiváltotta az adószámot. Jelen sorok írójának Newjságon szerzett tapasztalatai szerint a hobbinak általában az adószám kiváltása szokott véget vetni, attól kezdve az már munka.
