Newjság
Mintha mindig is velünk lettél volna… ahogyan végigsöpört a szörnyű hír közöttünk, az első megdöbbenésből még fel sem ocsúdva valaki feltette a kérdést: mikor is került hozzánk Rita? Meglepő volt szembenézni a ténnyel: még csak hét éve voltál a munkatársunk. Vannak emberek, akiknél nem az együtt eltöltött idő hosszúságában méretik a közös munka… csendes, halk társunk voltál a mindennapokban, biztos pontunk a mindennapok rohanásában. Hátvédünk, aki nélkül bizony nehezen boldogultunk volna a frontvonalban. Tetted a dolgod szerényen, szinte észrevehetetlenül, ahogyan filigrán lényedhez illő finom személyiséged azt természetesen diktálta.
Megrendülve, hitetlenkedve fogadtuk a szívszorító hírt, hogy elmentél. Fájdalmas minden végleges elválás, de különösen szomorú, amikor egy baráttá vált munkatárstól kell végső búcsút venni. Felfoghatatlan, hogy oly sok közös munka után nem vagy többé közöttünk. Saját munkádon túl is készséggel vállaltad az éppen megoldandó feladatokat, és ott álltál mellettünk emberként akkor is, ha éppen saját gondjaid feszítettek. Csak remélni tudjuk, hogy részünkről is érezted a segítőkész figyelmet és szeretetet, hogy közöttünk jól érezted magad. A sors nem volt kegyes, nehéz utat rótt ki rád, ami most értelmetlenül és tragikusan hirtelen véget ért. Hisszük, hogy nyugalomra leltél. Nem feledünk!
A Szarvasi Önkormányzat valamennyi képviselője, hivatali feletteseid és munkatársaid
