Hegedűs Éva
Hagyomány és megújulás keveredett idén is a Szarvasi Kamarazenekar koncertjén. Hosszú évek óta ugyanis már tradíció, hogy december második hétvégéjén a zenekar ünnepi muzsikával örvendezteti meg a közönséget, amelybe számos visszatérő elemet csempésznek. Ilyen pl. a Chován Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola kórusa, akik évről évre színesítik a repertoárt vagy Ady Endre: Karácsony című verse, amelyet Brachna Irén hoz el a közönségnek.
Ez a zenekar szeretetből játszik – fogalmazta meg Vas István koncertmester a Szarvasi Kamarazenekar összetartó erejét. A kereken 50 éve megalakult együttes ugyanis többségében helyi zenetanárokból, egykori növendékekből és elszármazott muzsikusokból áll, akik valamennyien a zene keresztmetszetében találkoznak. A mintegy két hónapos, vasárnapi próbák eredménye ezúttal egy nyolc darabból álló karácsonyi hangverseny lett, amelyen Händeltől, Mozarttól kezdve, Vivaldin keresztül egészen a kortárs szerzőkig a hallgatóság egy képzeletbeli időutazáson vehetett részt.
Emellett több vendégművész is emelte az est színvonalát. Egyikük, Skorka László hegedűművész, aki karrierjét Szarvason kezdte, tehetsége pedig egészen a Szegedi Szimfonikus Zenekarig repítette. Mozart: Esz-dúr zongoraversenyében pedig Tassonyi Zsolt, a Kunszentmártoni Alapfokú Művészeti Iskola zenetanára működött közre.
– Van igény a kamaramuzsikára – vélekedik a koncertmester. Be kell látni, hogy nem mi vagyunk azok, akik hatalmas közönséget tudnak megmozgatni, de ettől a lelkes közönségtől olyan energiát kapunk, ami mindig továbblendít bennünket. Ezért nem szeretnénk abbahagyni, amíg erőnk lesz, folytatjuk.
A koncert talán legmeghatóbb momentuma az volt, amikor Szabados-Tóthné Kozák Ilona felkészítésében az ötven fiatal kórustag felsorakozott a színpadra, és a zenekarral közösen teremtette meg a közelgő karácsony hangulatát.
– A legfontosabb, hogy ne bosszankodjunk semmin az elkövetkező időszakban – mutatott rá a művészeti iskola vezetője. Nem baj, ha nincs mindenkinek nagy ajándék, ha a halászlé kicsit sósabb, a töltött káposzta pedig sótlan, mert nem ebben rejlik az ünnep lényege – zárta gondolatait Brachna Irén.
A hangverseny záróakkordja – mint minden évben – ezúttal is a Csendes éj volt, amely után a közönség ráadást követelt.
