Szarvasnak van néhány embere, akikről illik megemlékezni, mondta Szuhaj György, akivel Tessedik Sámuel halálának 194. évfordulóján cseréltünk eszmét annak szobra előtt. A találkozó apropóját az adta, hogy a művész-tanár, vagy ahogy magát előszeretettel aposztrofálja, vizuál-pedagógiai közalkalmazott, ismét meglepte Tessediket és városát.
– Tessedik születésének és halálának – 1742. április 20., Alberti – 1820. december 27., Szarvas – dátumából össze lehet hozni egy tisztességes megemlékezést december végén, mondja Szuhaj György. Tavaly úgy gondolta, hogy megtiszteli Tessediket egy T betűvel a tetejéne egy négyzettel, ami így együtt egy keresztet rajzolt ki. A T törzsét bevetette az életet jelentő búzával, míg a tetején levő négyzetbe az ótemplomi megemlékezés végén a szoborhoz érkezők a magukkal hozott gyertyákat helyezték, ami a fej helyén az értelem fényének ragyogását szimbolizálta. A kereszt helye mind a mai napig jól látható a szobor előtti térkövön.
Az idén is elgondolkodott, hogy mivel lehetne méltó emléket állítani a nagy elődnek.
– Ahogy a város is megújult, gondoltam megmutatjuk Tessediknek, milyen most Szarvas, milyennek kell látnia. Kerítettem egy keretet, így ezen keresztül nézi most a városát. Ez lehet egy pillanatnyi érzés, helyzet is, de el lehet gondolkodni egy kicsit azon, hogy ha Tessedik a maga korából, a maga szemléletével, a maga értékrendjével eljönne ide, közénk, szarvasiak közé, és itt megállna, leszállna az alapzatról, és elkezdene nézni minket, hogy milyen emberek vagyunk mi, ő utána századokkal, milyen lett az ő Szarvasa. Ilyennek képzelte? Ilyennek szánta? Ilyennek gondolta az utódait? Lehet, hogy nekünk is egy kis számvetés lenne, hogy ő hova vezetett volna minket, hogy jutottunk el ide mi, mibe kellene igazítanunk esetleg az általa megszabott irányhoz viszonyítva a jelenlegi céljainkon, utunkon – morfondírozott Szuhaj György.
– El lehetne gondolkodni azon, hogy ha Tessedik ma élne, és ma lenne neki olyan lehetősége, technikája, mint ami nekünk van, olyan pénzügyi lehetőségei, vagy éppen olyan megszorításai, akkor mit csinálna a helyünkben – folytatta a vizuál-pedagógiai közalkalmazott. – Hogyan és merre vezetne tovább minket? Lehet, hogy nem csak emlékezni kellene ilyenkor, hanem elmerengeni, hogy az ő eszméinek jegyében merre is kellene nekünk tovább menni ezzel a várossal, az itt élő emberekkel, a szarvasi határral, az utcákkal, a növényekkel.
Aztán az beszélgetés során elkezdett mindkettőnkben felmerülő kérdések között az első, hogy biztosan a tessediki elvek mentén kell-e járnunk az utunkat a 21. században, vagy el lehet-e térni tőle. Tessedik biztos megértené a pályamódosítást, hiszen az ő sikere is pont ebben rejlett. Egyébként meg ki más értené meg ezt könnyebben, ha nem egy protestáns egyház lelkésze?
Ahogy belátná azt is, hogy kár volt lebontani a girbegurba utcákat azért, hogy egy ívben meg lehessen fordulni bennük az ökörvontatta szekérrel, ezzel megfosztotta Szarvast attól, hogy ma egy hangulatos klasszikus óvárosa legyen, mint ahogy azt is, hogy kúriája nem csak lakásnak tökéletes, de alkalmas gazdálkodásra is.
