Hetek óta készültek meglepetésükkel a szlovák óvoda kisgyermekei és óvónői, majd december 16-án az iskola aulájában megjelenített petróleumlámpás ablak alatt a karácsonyi műsor szereplői feltették a nagy kérdést: „Szabad-e kántálni?”
Sindelné Ábrahám Erika óvónő irányítása mellett a Napraforgó és a Halacska csoport egy csaknem feledésbe merült népszokást elevenített fel. Karácsony szent estéjén Szarvason és környékén volt szokásban a „vinšuvačka”, amit más környéken neveztek kántálásnak, kóringyálásnak vagy mendikálásnak is. A karácsonyi jókívánságok 3 verse az óvónő saját gyűjtése, amit Erika néni még a nagymamájától hallott és tanult meg mint gyermek. Segített a gyűjtés teljesebbé tételében Csicselyné Korbely Zsuzsanna történelem tanár is, aki Krupa András néprajzkutató gyűjteményének néhány vinšuváló versét is az óvodások rendelkezésére bocsátotta. A szlovák óvoda valamennyi csoportja részese volt a közös éneklésnek, amit Sindel Csilla karvezető koordinált és kísért hangszeren.
A karácsonyi jókívánságokkal egykoron kora délután a kisfiúk és kislányok jártak házról házra, majd este a fiúk és a lányok tették tiszteletüket ismerőseik házánál. Késő este pedig a férfiak és a nők vinšuváltak, ami azt jelenti, hogy a Kis Jézust dicsérték, miközben jókívánságokkal halmozták el a ház lakóit. Cserébe alma, dió járt a tarisznyába, viccesebb esetben hagyma és krumpli is jutott a kántálóknak.
Az ablak alatti jókívánságokat követően Nádor Judit vezető óvónő közös ünnepi családi játszóházba invitálta a program résztvevőit. Itt méhviasz gyertyát, mikulás virágot, só-liszt gyurma figurákat, papírfenyőt és angyalkákat készítettek gyermekükkel a szülők, majd hazavitték és saját otthonuk ünnepi hangulatát emelték az együtt megalkotott karácsonyi díszekkel.
Kmotricza Margit