Mit tegyünk, hogy jó emberi kapcsolatokat és barátságokat építsünk ki és tartsunk fenn? Ne fukarkodjunk a másik megbecsülésével, elismerésével, olykor a dicsérő szavakkal, hiszen ez mindig ösztönöz és épít. Tápláljuk barátainkat, a környezetünkben élőket csirkepörkölttel, dobostortákkal, pezsgővel, stb., de nem törődünk azzal, hogy megkapják tőlünk a kijáró és megérdemelt elismerést. Ez az elismerés azonban nem egyenlő a hízelgéssel.
Sajnos nagyon kevés igaz barátság és a jó kapcsolat ember és ember között, mert nem vállalunk felelősséget önmagunkért és másokért, a felelősséget másra testáljuk, képtelenek vagyunk megkülönböztetni a fontosat a kevésbé fontostól, ill. nem tudunk, nem merünk, és nem akarunk őszinték lenni önmagunkkal sem, nemhogy mással. Ehhez járul még hozzá, hogy hangos ÉN-ünk, és makacs önzésünk elronthat minden élő, eleven kapcsolatot.
Pedig az ember az a csomópont, amelyben a kapcsolatok hálója összefut. Ezek, és csak ezek a kapcsolatok számítanak az életben.
Mit tegyünk jobb emberi kapcsolataink, barátaink, barátságaink (és önmagunk) érdekében?
– ne fukarkodjunk az elismeréssel, becsületes dicsérő szavakkal
– inkább javasoljunk, mit utasítsunk, netán parancsoljunk
– előlegezzük meg mások jó hírét, így majd ő is fel fog nőni hozzánk
– bátorítsuk a másikat pozitív erővel és hittel
– ne követelőzzünk, mert az ellenkezést vált ki
– ne birtokoljuk a másikat, mert minden birtoklás, kisajátítás a diktatúra egyik formája, ennek pedig mindig forradalom a vége
– minél több időt fordítunk örök értékű témák, magasabb rendű problémák közös megtárgyalására, barátságunk, kapcsolatunk annál különlegesebbé és mélyebbé fog válni.
Be kell látnunk, hogy mindannyian ilyen kapcsolatokra vágyunk, hiszen a barátság szeretet, amely békéhez és mély örömhöz vezet. Ez a szeretet nem tör össze semmit. Magának nem akar semmit. A másik javát akarja. Az, aki a szeretett személyt – mint egy tárgyat – akarja birtokolni, egyedül önmaga kielégítésére, az tönkreteszi azt, akit szeretni vél. Ez megsemmisíti a barátságot. Egészen tiszta barátságra – sajnos – soha nem leszünk igazán képesek. De kell, hogy úton legyünk felé. Törekedjünk rá.
A jó barát nagy kincs. Ha egy barát áll mellettünk, akkor kibírunk és elviselünk mindent, akkor is, ha más nem. A barát tenni tud érted, csak egy jó szót szólni, vagy kezét nyújtja feléd. Egy jó barát életünkben annyit jelent, mint egy falat kenyér, egy korty bor – szinte megfizethetetlen ajándék. A jó barát a leghatékonyabb vigasz minden ínségben. Igazi emberi jóság, amelyben az isteni jóság jelét érezhetjük meg. Egy szociális gondozó, egy pszichiáter vagy egy hivatalnok felvilágosítása, vagy a legjobb szándékú ember segítsége egy ínségre jutott ember számára – nem jelent annyit, mint egy jó barát vagy barátnő apró gesztusa, szívből jövő szava.
Akkor milyen lelki hozzáállásunk legyen, hogy örömtelibb kapcsolatokat, barátságokat mondhassunk magunkénak?
A válasz egyszerű: a szívünk mindig legyen kicsit lágyabb, mint a fejünk.