Fűrészzúgástól volt hangos a Plastolus korábbi telephelye Vízkereszt napján. Megkezdődött az idén már hagyományosnak számító tűzifaosztás az Emberöltő Alapítvány és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat koordinálásával. Az első szállítmány valamelyest megkésve, a két ünnep között érkezett meg, így az osztásra csak az újév első napjaiban kerülhetett sor.
– Először két éve, amikor az a hirtelen jött tavaszi tél ránk köszöntött, kaptunk egy felajánlást Rohony Miklóstól – idézi fel Tóth Tamásné a kezdeteket. Az Emberöltő Alapítvány akkor fát vásárolt, és annak hivatalos lebonyolítását felügyelte. Tavaly ez megismétlődött, ma pedig már elmondhatjuk, hogy az osztás tradícióvá vált.
Az alapítvány vezetője hozzátette, az összegből ár-érték arányban igyekeznek a legjobb minőségű és mennyiségű tüzelőt beszerezni. Ez idén tölgyfa, amelynek a fűtőértéke vetekszik az akácéval.
– A rászorulókat a családsegítő, gyermekjóléti, védőnői szolgálattal, a szociális osztállyal, a társintézményekkel valamint több civil szervezettel közösen választjuk ki. Az igények összevetése után eldöntjük, hogy kik kaphatnak a felajánlásból. Általában 5-10 mázsát osztunk családonként, annak függvényében, hogy hányan vannak, ill. hány szobát kell fűteniük – részletezi a legfontosabb szempontokat.
Ezen a télen összesen 450 mázsa fa talál gazdára, mintegy 60-70 család körében. A várakozók között állt Szappanos Jánosné is, aki egyedül neveli két gyermekét.
– Eléggé a végén jártunk már a tűzifának, így nagyon nagy segítség ez a mennyiség – árulja el valamelyest megkönnyebbülve. Igyekeztem spórolni, de a korábban megvásárolt fa is elfogyott már, így az utolsó pillanatban jött ez a felajánlás. Ha nem lesz nagyon hideg, biztos kitart januárban, de lehet, hogy februárra is marad egy kevés.
Tóth Tamásné úgy látja, a város jól működő szociális védőhálója ellenére a szükség nagyobb, mint valaha. Ebből kifolyólag alapelvüknek tekintik azoknak a családoknak a támogatását, akik hisznek az öngondoskodásban, vagyis a segítséget nemcsak elvárják, hanem maguk is tesznek a létfenntartásért.
A faosztás több napon át, megszakítás nélkül zajlik. Cserébe pedig jár egy elkapott tekintet vagy egy hálás mosoly, amiért – ahogy mondják – megéri a szociális szférában dolgozni.
