Ki lehetett volna tenni a tizennyolcas karikát Karafiáth Orsolya költő, publicista, író, Hartay Csaba költő, író közös estjén. A január 10-én, a Zebra Klubban rendezett zenés találkozáson a szerzőktől megszokott, őszinte írások hangoztak el, amelyekből a szókimondó humor sem hiányozhatott. A verset és a prózát jazz muzsika színesítette, a Geometro jazz zenekar aláfestésében. A két alkotó találkozásáról és a tervekről Hartay Csaba, szarvasi szerzővel beszélgettünk.
– Hogyan válogattál a műveidből? Mit próbáltál megmutatni Hartay Csabából?
Mindig próbálok egy kicsit rejtőzködni, de ez egy olyan szerzőnél, aki leginkább magáról ír, szinte lehetetlen. Volt komoly vers, amely apám elvesztéséről szólt, elhangzott lazább hangvételű, szókimondó tárcanovella is, és szemezgettem az e-nyelvmagazin internetes oldalon futó, elszólásokat, nyelvi bakikat összegyűjtő rovatomból is. Szerencsém volt, a hallgatóság vette a lapot, néha hangosabb volt a nevetés, mint a saját hangom.
– Karafiáth Orsolya az egyik legismertebb kortárs szerző. Mennyire ismered a munkásságát, volt-e már korábban lehetőség közös megmutatkozásra?
Orsival a kilencvenes évek vége óta ismerjük egymást személyesen, nem ez volt az első közös szereplésünk. Szarvason is többször olvastunk már fel. Mindketten a Sárkányfű nevű irodalmi lapban publikáltunk először, ezt az esten is felemlegettük. Teljes mértékben ismerem Orsi könyveit, mind itt sorakozik a polcomon. Legtöbb dedikálva is.
– Nagyon nehéz manapság megtalálni az olvasókat és az olvasókhoz vezető utat. Mit tud szerinted Orsi, ami egyedivé teszi az írásait?
Annyit látok, hogy Orsi nem pusztán költő, több művészeti ágban is jelen van, és a közelmúltban a bulvárban is felbukkant a neve. Mindent bevet kultúrmissziója érdekében. Általában rímes, ritmusos, könnyen befogadható verseket ír, de nem hajlik át kommerszbe, mindvégig szépirodalom, amit kiad a kezei közül. Az önmenedzselés nagyon fontos egy olyan műfajban, mint a kortárs irodalom, hiszen sokan még klasszikusokat sem olvasnak, nemhogy ma élő költőket, írókat.
– A Karafiáth-Hartay est jelentette-e egyben két hasonló gondolkodású szerző találkozását, vagy épp a különböző látásmódokban rejlett az est érdekessége?
Egy korosztály vagyunk, hasonló problémákkal, hasonló meglátásokkal. Mégis más a közeg, más a stílus, és itt-ott különböznek a konkrét élmények is, ezért nem egyforma a megélt eseményeink versben, prózában történő prezentálása sem. Karafiáth Orsolya különleges egyénisége az irodalomnak, de én sem tartom magamat sokkal szürkébbnek, például már azzal sem, hogy „a költő, aki tehenészetben dolgozik” – átlagosnak ez sem mondható szerencsére. Ebben is rengeteg lehetőség rejlik. Talán ennek is köszönhető, hogy jól kiegészítettük egymást, én így éreztem az est végére.
– A két éve megjelent Lerepül a hülye fejetek! c. kötet óta kicsit elcsendesedtél. Most mennyire tölti ki az írás az életed?
Elcsendesedtem volna? Könyvem éppen nem jelent meg, de a Viharsarki Kattintós című blogomat naponta ezren látogatják. Verseim folyamatosan ott vannak a jelentős irodalmi lapokban. 2014-ben ismét szerepeltem a Magvető kiadó Szép versek antológiájában. Ennyi csendesség engem szerzőként kielégít. A „min dolgozol” kérdésre mindig azt szoktam válaszolni, hogy dolgozni a tehenészetben szoktam. Inkább min pihenem ki a hétköznapi szürke egyformaságot. Laza tárcanovellákat írogatok. Agroprózák. Talán idén könyv is lesz belőle.
Fotó: Körös TV