Minden szorongás mögött félelem áll. Minden félelem mögött szorongás áll. A lényegi különbség abban rejlik, hogy a félelem konkrét dologra irányul, míg a szorongás tárgytalan.
Ki ne élte volna már át a kínosan gyötrő, torokszorító érzéssel járó, olykor remegéssel, gombócérzéssel kísért kínzó érzést, a szorongást? Gondoljunk csak a vizsgadrukkra, vagy bármilyen más, megmérettetés előtti kellemetlen érzésre. A szorongás élettani jelenség, az élet természetes velejárója lehet. Időnként és alkalmanként.
Lehet kóros is, ha ok nélkül áll fenn, ha folyamatos. Ez már szubjektív szenvedést okoz, vagy megakadályozza mindennapi életünket, tevékenységünket. A szorongás genetikusan kódolt. Egyes családok tagjai szorongóbb alkatúak, míg más családok nem, vagy csak kevésbé. Aki átélte, tudja, hogy a szorongás egy belső, kellemetlen, kínzó lelki feszültségi állapot, melynek számtalan kísérő-, vagy megjelenési tünete lehet. Pl. gombócérzés a torokban, a gyomorban, szív táji panaszok, verejtékezés, remegés, halálfélelem, hasmenés, stb.
Egy szorongás lehet heveny, hirtelen fellépő: pl. vizsga előtti drukk, heveny lelki sokk után, gyász esetén, stb. Beszélhetünk idült, azaz elhúzódó szorongásról, amit a szaknyelv generalizált szorongásnak nevez. Ez gyerekeknél megnyilvánulhat iskolai teljesítmény zavarokban, alvás zavarokban, funkcionális tünetek kialakulásában, mint pl. hányás, hasfájás, fejfájás, stb. Felnőttnél ez egy felfokozott, már-már abnormális aggodalmaskodásban jelenik meg, amit az illető gyermekeiért, saját magáért, a vélt vagy bekövetkezhető nehézségek fellépése miatt érez.
E kínzó szorongás tünetei a legváltozatosabbak lehetnek, mint pl. alvászavar, izomfeszülés, nyugtalanság, ingerlékenység, szájszárazság, fáradékonyság, hangulati nyomottság, közérzet zavar, izzadás, gyakori vizelési inger, hasmenés, koncentrációs zavar stb. Hogy kinél milyen tünet és mely szerven jön létre a fent említettek közül, az egyed-specifikus. Mindig az ún. gyenge pontunkat érinti a tartós szorongás.
A szorongásokat észben genetikai (öröklött) hajlam, részben érzelmi traumák (sérülések), részben a mai, nem igazán humánus mindennapi rohanó életünk tartják életben.
Genetikai hajlam alatt azt értjük, hogy egy szorongó anyának, vagy szorongó alkatú szülő-párnak nagyobb valószínűséggel lesz szorongó alkatú gyermeke. Mai világunk, a maga rohanásával, teljesítmény-orientáltságával, acsarkodó mindennapjaival sajnos kedvező táptalajt nyújt arra, hogy az érzékenyebb idegrendszerű emberek lelkileg „áldozatául essenek” a kor kihívásainak.
A szorongást átélheti pl. egy gyermek, aki szorong iskolai teljesítmény-, sporteredménye, a szülőknek való megfelelni akarás stb. miatt. Ez a fajta szorongás egy szinten normális, de ha a tanulást már akadályozza, nehezíti, kórosnak kell tekinteni.
De átélheti a felnőtt is, aki gyermekei miatt, élete miatt, önmaga miatt, vélt és valós nehézségek fellépése miatt aggódik, szorong. Egy szintig ez is normális jelenség, de ha ez oly mértékűvé válik, hogy pl. gyermekét naponta ötször is felhívja telefonon az iskolában, vagy férjét a munkahelyén, hogy „ugye nincs semmi bajod, drágám?”, akkor már ezt a fajta aggodalmat kórosnak, szorongásos hátterűnek kell tekinteni.
Ha a szorongás tartósan fennáll, nagyon veszélyes lehet. Károsító, romboló hatása a test-lélek-szellem egységén át lemérhetetlen. Akár lassú, alattomos lélek-gyilkosnak is nevezhetjük.
Pszichiátriai rendelőkben nem azzal jön a beteg, hogy „vitális szorongásom van”, hanem hogy fáj a feje, rossz a közérzete, rossz az alvása, rossz az emésztése, stb. Mindenképpen ki kell vizsgálni a beteget, hogy a szervi okokat kizárjuk. De ha minden lelete valóban negatív, és egyértelműen bizonyított, hogy a panaszok hátterében a szorongás, a stressz-tűrő képesség csökkenése áll, amire a köztudat azt mondja: „panaszai idegi eredetűek”, bizony, időben be kell avatkozni. Így érhetjük csak el, hogy ne rögzüljenek a kialakulóban lévő kóros reakciók, s főleg, hogy a fennálló funkcionális tünetek ne váljanak későbbi szervi betegségeknek táptalajává.
Legközelebb a szorongásos zavarok leggyakoribb formájáról, a pánik betegségről gondolkodunk együtt a Kedves Olvasóval.