Családias légkörben, csendben zajlik az alkotómunka a csabacsűdi idősek bentlakásos otthonának társalgójában. Több mint tízen ülik körbe az asztalt, és színes, tavaszváró virágokat készítenek. Köztük Hruska Zsuzsika néni, aki – egy hét híján – öt éve az intézmény lakója.
– Szeretek olvasni, rejtvényt fejteni, és a foglalkozásokra is szívesen jövök – meséli, miközben aprólékos gonddal vágja körbe a mintát. Eleinte nem volt könnyű a váltás, de megszoktam az itteni életet. A nővérkék sokat segítenek, és mindig akad egy ismerős vagy egy barát, aki meglátogat.
Az otthon 1995-ben nyitotta meg kapuit, a volt tsz-iroda helyén. Akkoriban 25 fő gondozását tudták ellátni, a létszámkeret azonban időközben 34 főre emelkedett. Emellett megnőtt az élettér is: egy pályázatnak köszönhetően tizenkét éve új szárnnyal bővült az épület.
– Az intézménybe a 2008-as rendelet megjelenése óta kizárólag négy órás gondozási szükséglettel rendelkezők költözhetnek be – magyarázza Gilanné Radványi Rózsa mentális munkatárs. Ettől az időponttól kezdve sajnos csak eléggé leromlott fizikai és egészségi állapotú időseket tudtunk felvenni. Az utóbbi években ez valamelyest megváltozott. Olyan időseknek is tudtunk segítséget nyújtani, akik még jobb egészségnek örvendnek. Számukra a foglalkoztatással és mentális segítségnyújtással tudjuk szebbé tenni a mindennapjaikat.
Jelenleg az intézmény nyolc szakképzett nővérrel, egy mentális munkatárssal és három technikai dolgozóval látja el az idősek gondozását. A lakók elhelyezése túlnyomórészt kétágyas szobákban történik. Az intézmény vezetése mindamellett nagy hangsúlyt fektet rá, hogy hasonló mentalitású és személyiségű jelentkezők osszák meg egymással szobáikat.
– A harminc idős ember mind különböző személyiség, eltérő életutakkal és problémákkal. Mindenkinek ismerjük a sorsát, és ennek megfelelően igyekszünk az ellátásukról gondoskodni. Tudjuk, nem könnyű ezt a döntést meghozni, de igyekszünk lehetőség szerint az egyéni igényeket is kielégíteni – erősíti meg Gilanné Radványi Rózsa.
A felvétel első lépése a kérelembenyújtással kezdődik, amit előgondozás követ. Egy ismerkedési folyamat veszi kezdetét, amelynek keretein belül az időseket felkeresik otthonukban és tájékoztatják az intézményi életről. Ennek kapcsán felmérik, hogy az igénylő ápolása meghaladja-e a négy órát, esetleg nyolcvanadik életévét betöltött, egyedülállónak minősül-e.
– Az otthon az otthon, amit nem tudunk és nem is akarunk pótolni. Az azonban ígérhetjük, hogy mindent megteszünk azért, hogy családias légkört biztosítsunk, és megszépítsük az itt élők mindennapjait – nyomatékosítja búcsúzóul az otthon munkatársa.
