Nem hoztak látványos díszleteket, nem készültek semmilyen technikai bravúrral, ennek ellenére a legkisebbek sem hagyták el a széküket a koncert alatt. A Kolompos együttes a jól bevált, klasszikus fegyvert, a népzenét húzta elő a tarsolyából, amihez sok-sok humort és némi közös játékot adagolva egy tökéletes elegyet alkotott. A több mint 25 éves múltra visszatekintő formáció február 21-én, a Cervinus Teátrum színpadára varázsolt télbúcsúztató hangulatot, ahol jelképesen még egy kiszebáb is elégetésre került.
– Mindenkinek érdemes megtalálnia az életében, amire születik – magyarázza Barna György, az együttes legfiatalabb tagja arra vonatkozóan, hogyan találták meg a közös hangot a közönséggel. Nálunk öt olyan pasi van egy kupacban, akiknél veleszületett dolog a gyerekekkel való bánásmód. Igaz, az évek során finoman kikristályosodott egy olyan színpadi kommunikáció, amely segít abban, hogy lekössük a közönség figyelmét mintegy ötven percen keresztül, ami nem könnyű. Nekünk azonban nem elsősorban az ismeretátadás a célunk, hanem az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, amíg velünk vannak.
A koncert során az aprónép állathangokon keresztül ismerkedhetett a hangszerekkel, majd a legbátrabbak a színpadon is megkongathatták a kolompot. De a közönség fennmaradó része sem pihenhetett sokáig. Újabb és újabb mutogatós, éneklős műsorszámokkal szembesültek, amelyekben a gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen vettek részt.
– Mi igyekszünk egy műsor alatt kézen fogni és vezetni a közönséget, de a korukból adódik, hogy roppant őszinték. Sőt, valahol szeretjük is, ha egy kicsit irányítják a műsor szerkezetét. Úgy hiszem, akkor változatos egy fellépés, ha ott helyben születik. Ha pedig valaki gyerekkel dolgozik, ez elkerülhetetlen – árulja el egy-egy koncert felépítéséről az együttes hegedűse.
Vallják, a népzenét rövid időn belül bárkivel meg lehet szerettetni, a lényeg a csomagolásban rejlik. A Kolompos mára már minden ünnepkörhöz tematikus műsorral rendelkezik, táncházakban zenélnek, több mesejátékot feldolgoztak, táboraik pedig minden nyáron zsúfolásig megtelnek.
– Mire valaki kinő a Kolomposból, végig tudunk neki olyan dolgot mutatni, amivel még nem találkozott. Addigra pedig jönnek a hugik és az öcsik, és kezdődik minden elölről. Egyszerű, és egyben gyönyörű dolog ez, de huszonöt év munkája benne van – mondja búcsúzóul, és elsiet a színpadon sorakozó hangszerek felé.
