Molnár János gitárjátékával kezdődött Várhelyi Tímea festőművész és Drabik István szobrászművész közös kiállítása pénteken a Tessedik Sámuel múzeum dísztermében.
Babák Mihály polgármesternek a kortás művészetről még mindig a 40-50 évvel ezelőtti sztereotípiák jutottak polgármesterünk eszébe, amit megnyitójában meg is osztott a jelenlevőkkel.
– A kortárs művészet olyan volt… hogy nem tetszett – mondta városvezetőnk. – Az embernek, ha kortárs művészek műveivel találkozik, mindig van egy előítélete az én korosztályomnak. Pedig nincs igazunk. Ma legalább olyan kiváló emberek élnek a művészetben, mint amilyenek régen éltek. Igaz, hogy én Munkácsyn nevelkedtem, s a mai kortárs művészek nem azt követik, de hál’ Istennek azt sem, amik csak foltok és pacnik, mert azt én nem tudtam szeretni. Az itt látható képzőművészeti alkotások elgondolkodtatják az embert. A festészetnek és a szobrászatnak is rögzíteni kell egy bizonyos hangulatot, egy időt, és gondolatokat kell, hogy ébresszenek az emberben – jelentett ki anélkül, hogy el akarta volna venni a művészettörténész szakemberek kenyerét.
Várhelyi Tímea csendéleteket fest. Mindennapi környezetünk tárgyairól részleteket ábrázol úgy, ahogy csak ő látja. Drabik István nem a legegyszerűbb technikát választotta. Kisplasztikái inkább elgondolkodtatók, mint szépek, de egy idő után az ember képzelete áttöri azt a határt, amit az első pillantás után az agya meghúz és azt veszi észre, hogy érdeklődve szemléli, már-már szagolja a torzókat.
Puha Ferenc festményei után ez a második kiállítás, amit Gáspár Balázsnak köszönhet a szarvasi közönség. Ezúttal Györe Balázs író segített az eseményt ünnepélyesebbé tenni. Ahogy azt a szervező korábban ígérte, időről-időre visszatér egy-egy kiállítási anyaggal a múzeumba.
