Március 23-án hétfőn ismét felgördült a függöny a Cervinus Teátrum színpadán. Ezúttal Brandon Thomas – Aldobólyi Nagy György – Szenes Iván „Charley nénje” című zenés bohózatát láthatta a közönség, a Pódium Színház előadásában. A Pódium Színház a régi és mai Madách Színház művészeivel dolgozik elsősorban. A már-már klasszikusnak számító mű a sokat játszott darabok közé tartozik. Hazánkban a színdarab mellé Aldobólyi Nagy György írt fülbemászó zenét, és Szenes Iván írta a szövegeket, ezzel javították fel és tették ma is élvezhetővé az előadást. Ha csak az Orhideák című dalt említem, sokunknak eszébe jut Tolnay Klári és Páger Antal, majd Tolnay Klári Mensáros Lászlóval, vagy Almási Éva és Sinkovits Imre kettőse, de énekelte Töröcsik Mari és Bodrogi Gyula is. Hétfőn este Bajza Viktória és Nádházy Péter énekelte el a dalt, nagyon szépen. Azonban a színjáték legfontosabb szereplője a női ruhába öltözött férfi színész, akinek játéka döntő az előadást illetően. Bár bohózat a darab, de túlzásokba nem lehet esni – szerintem.
A történet a következő: két Oxfordban tanuló diák Charley Wykeham (Kósa Dániel) és Jack Topplebee (Blazsovszky Ákos) két lányt Annie Spittiguet (Kis Dóra) és Kitty Verdunt (Bednai Natália) szeretné meghódítani, – akiket nevelőapjuk „hét lakat alatt” őriz – de nem merik megvallani szerelmüket, mert nincs pénzük. Amikor Charley táviratot kap ismeretlen nagynénjétől Donna Lucia d’Alvadoreztől (Bajza Viktória), – aki Brazíliában él, – hogy meglátogatja unokaöccsét Oxfordban, alkalmat ad arra, hogy meghívják a lányokat villásreggelire, a nagynéni fogadására. Igen ám, de a nagynéni nem érkezik meg időre. Ezért a fiúk egyik társukat Lord Frank Babberleyt (Bródy Norbert) rábeszélik, hogy maradjon a jelmezében (ami egy színielőadásra készült) és vállalja el a nagynéni szerepét, ellenkezésre nincs idő, mert megérkeznek a lányok. Közben megérkezik Jack apja Sir Francis Topplebee ezredes (Nádházy Péter) és később beviharzik Annie és Kitty nevelőapja Stephen Spittigue (Várfi Sándor) is a lányokért. Spittigue azonban belehabarodik a Babberley alakította Donna Luciába. És persze megérkezik az igazi Donna Lucia d’Alvadorez, aki magával hozza unokahúgát, – Lord Frank Babberley titkos szerelmét – Ella Delahayt (Szuromi Bernadett). És ezzel teljes lesz a káosz. A káoszon az inas (Zsiga László) sem tud úrrá lenni. A darab végére Donna Lucia d’Alvadorez, a Charley nénje mindent elsimít.
Nos kétszer is láttam színházban a darabot, és természetesen láttam a TV filmet is. Ettől függetlenül úgy ültem be a nézőtérre, hogy nem akarok hasonlítgatni, egy vidám estét vártam, természetesen jó színészekkel.
Lord Frank Babberleyt játszó Bródy Norbert zseniálisan játszott. Ahogy a bevezetőben írtam szerepe meghatározza az előadást. Bródy Norbert tudott élni a lehetőségével, nem csinált paródiát, ugyanakkor „nőként” némi öniróniával élt. Nem akart több lenni, mint egy fiú, aki barátait segíti ki, de eközben egyre inkább örömét leli benne. Ami tetszet, hogy nem adtak rá magas sarkú cipőt és hosszú haja volt. E két külsőséggel sokkal természetesebb volt. A hosszú haj adta lehetőségeket is jól használta. Játéka nagyon jó volt, természetesnek hatott, ráadásul kihasználta férfi voltát is. Énekhangja is követte, azt a szituációt, hogy magasan vagy mélyen szóljon. Nem vagyok szakember, de szerintem nem könnyű nagy hangterjedelem között énekelni. Jól érzékelhető volt, hogy keresi női hangját, ez is hozzájárult természetesnek ható előadásához. Mozdulatai, gesztikulációja mindig helyén voltak. Az egész előadást úgy játszotta végig, hogy eggyé vált szerepével. Szóval nagyon jó volt.
Sir Francis Topplebee ezredest, Nádházy Péter alakította. Nádházy Péter, ha színpadra lép kisüt a nap. Mosolygós arca nyugtatóan hat mindenkire, derűt, kiegyensúlyozottságot sugároz. Szerepe szelíd, gondoskodó apa, akinek azért van humora is és ráadásul megérinti a régi-új szerelem. Játéka, énekhangja most is pontos precíz volt. Végül, de nem utolsó sorban Nádházy Péter, remekül táncolt a színpadon!
Stephen Spittigue – Várfi Sándor alakításában néha kicsit el volt túlozva. Erős mozgással időnként nekem kicsit sok volt, de néha úgy éreztem most jó, ennyi kell. Kicsit Chaplines volt a mozgása, kicsit Latabár Kálmános az összhatás. Vagyis hiányoltam a szerepben Várfi Sándort. Mégis, – ha nem jönnek be az előző képek, – összességében mókás alakítás volt.
Donna Lucia d’Alvadorez szerepét Bajza Viktória játszotta ezen az estén. Igazi elegáns, okos asszonyt jelenített meg a színpadon. Szép énekhangja tisztán, sokszor egy picit erősebben szólt, de ez csak azért volt, mert a megírt daloknál sokkal nagyobb-ívű dalokat tud énekelni.
A többi szerepben a színészek jól hozták szerepüket. Tetszett a koreográfia, amely pont annyi volt, ami beleolvadhatott a történetbe. (Koreográfus Bednai Nikolett és Arany Tamás.) Jók voltak a jelmezek, a Babberleyt játszó színész női ruhája nem volt nevetséges, teljesen viselhető ruhát terveztek számára a jelmeztervezők. (Jelmeztervező: Zsigmond Éva és Kiszely Melinda.) A díszlet egyszerű, a történetnek megfelelő volt. (A díszleteket Gáliczki László álmodta meg.)
A címben lévő „Az életben legjobb a szerelem!” című mondatot Donna Lucia énekelte unokahúgának, Ellának. (Az egyik legszebb dal.) Mert a darab a szerelemről szólt. A színdarab végére négy pár talált egymásra még akkor is, ha nem is kellett igazán megküzdeniük a szerelemért. Igazi szórakoztató este volt. A színházban ismét pótszékek voltak. Hétfőn este igényes, könnyed darabot láthatott a Cervinus Teátrum közönsége az éves bérlet második előadásaként. A közönség méltán percekig tartó tapssal jutalmazta a fellépő művészeket.
A hétfő esti előadást Fáy I. Béla fordította, és Kerényi Imre dolgozta át. A rendező asszisztense Bednai Natália volt. Az előadást rendezte Háda János.