Ahogyan önmagát előszeretettel aposztrofálja, a szarvasi vizuálpedagógiai közalkalmazott újabb meglepetéssel rukkolt elő a figyelmes járókelő számára. Szuhaj György művésztanár megváltoztatta a látképet, és a nagy előd számára láthatóvá tette azt is, ami egyelőre még nem kerülhet fel a város dicsőségtablójára. A Tessedik-szobor előtt decemberben elhelyezett képkeret április 20-án – Tessedik Sámuel születésnapján – betöltötte eredeti funkcióját, vagyis belsejébe egy fotó került.
– Az ötlet alapja egy másik kezdeményezésben gyökerezik – helyezi át azonnal a hangsúlyt az előzményekre Szuhaj György. Tessedik halálának évfordulóján az Evangélikus Ótemplomban ugyanis megemlékeztek a jeles évfordulóra, amire kétszer-háromszor én is elmentem. Utána azon kezdtem el gondolkodni, hogyan járulhatnék én is hozzá ehhez az ünnephez. Ebből születetett először egy búzavetéses megemlékezés, tavaly év végén pedig kikerült a keret, amelyen keresztül Tessedik megnézhette, hogy milyen a városa évszázadokkal a halála után.
Az ötletet az alkotó pedagógus továbbgondolta, aminek eredményeképp a tekintet ma már egy másik képre, mégpedig az ún. Tessedik-tanyára szegeződik. Mint ismeretes, a szarvasi lelkész ebben az 1760 körül épült épületben kezdte meg az oktatást. A ház körül terült el az egykori gyakorlati kert, melyet az uraságtól kért és kapott.
– Azért választottam ezt a képet, hogy megmutassam neki a városnak azt a pontját is, amellyel egyelőre nem dicsekedhetünk – magyarázza a sajátos szempontrendszer lényegét. Úgy gondoltam, hogy némi kis szervezéssel meg lehetne oldani, hogy Tessedik megnézze ezt az épületet, akkor, amikor még áll. Nem volt célom a kötözködés vagy a rossz szándék, csupán szerettem volna felhívni a figyelmet egy problémára. Ezzel együtt nagyon szívesen vállalom azt is, hogyha akár közadakozásból, akár magánkezdményezésből vagy pályázatból sikerül rendbe hozni az épületet, ugyanezen a képkereten keresztül azt is megmutatom a városnak.
Szuhaj György szerint a múlt és a jelen sok szempontból párhuzamba állítható. Az egyik ilyen időt álló hasonlóság, hogy a tanító lelkész akkoriban Nyugat-Európából érkezett Szarvasra, így a fejlettebb közösség értékrendjét szerette volna átemelni a helyi közösségbe. Ma is ebbe az irányba törekszünk, de az igyekezet mellett be kell látnunk azt is, hogy vannak még elmaradásaink.
– Mindig attól rettegek, ha elmegyek az épület mellett, hogy be fog fogyni valamelyik oszlop, és az egész épület összeomlik. Akkor már késő lesz bármit is tenni – mutat rá segítő szándékkal az egyre sürgetőbb cselekvési kényszerre.
Az ötletgazda reméli, hogyha mást nem, egyelőre annyit elért, hogy néhány röpke percig beszédtéma lesz újra Tessedik, egyesek pedig talán veszik a bátorságot, és felkeresik a Vajda Péter utca legvégén gubbasztó Tessedik-tanyát.
