Postafiók
1849. április 19-én délután fél háromkor Klapka György és Damjanich János tábornokok már tudták: a délelőtt 10 óra óta tartó csata Nagysallónál a magyarok győzelmével végződik. A dicsőséges Tavaszi Hadjárat talán legvéresebb csatájára a nagysallói magyarok minden évben ezen a napon, ebben az időpontban emlékeznek. Az idei megemlékezésre látogathattak el a Székely Mihály Szakképző Iskola, Kollégium, Általános Iskola hetedikes diákjai és tanáraik, hogy közösen tisztelegjenek egy koszorúval és verssel a hétszáz hazájáért hősi halált halt honvéd előtt a felvidéki magyarokkal.
A HATÁRTALANUL! pályázat 742 ezer forinttal támogatta diákjaink felvidéki tanulmányi útját, ami már harmadik a sorban, hiszen az elmúlt években lehetőségünk volt a Délvidéken és Erdélyben is kirándulni. Mostani utunk célja a Felvidék: Nagysalló, Mátyusföld és Zoborvidék alaposabb megismerése. Vendéglátónk a Tóth Gábor igazgatásával működő Nagysallói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola.
Mikor Nagysallóra érkeztünk már felkészültünk azokból az ismeretekből, amit tudni kell a Felvidékről, a faluról és a négynapos kirándulás nevezetes helyeinek, embereinek történetéről. A két osztályfőnök: Kozsuch Andrea a Felvidék irodalmi vonatkozásait, Szuhajné Elefánty Mária a természetrajzát mutatta be. A történelemről Sándor Márta, a néprajzról Kondacs Krisztina tartott PowerPoint bemutatót. A gyerekek is bemutatókkal és kiselőadással készültek a nevezetes helyekről, emberekről és totók kitöltésével mélyítették el ismereteiket a témában.
Indulásunk délelőttjén megtekintettük Révkomárom (szlovákiai oldal) nevezetességeit: Klapka György szobrát és a városházát a főtéren. Koszorúval tisztelegtünk a komáromi erődrendszer hős védője előtt. Gyönyörködtünk az Európa Udvar építészeti stílusokat bemutató épületegyüttesében, Jókai szobránál is időztünk a Duna Menti Múzeum előtt. A nagysallói megemlékezés után megtekintettük a falu nevezetes helyeit. Kotora Andrea, a helyi iskola tanára szegődött ekkor mellénk, hogy aztán ott tartózkodásunk idején értő vezetésével, helyi vonatkozású történeteivel még érdekesebbé tegye a felvidéki napokat.
A második nap délelőtt a helyi iskolát és a hetedikeseket látogattuk meg. Hét diák tagja az évfolyamnak. Könyvadománnyal és személyes ajándékokkal kedveskedtünk vendéglátóinknak. Az iskola létszámproblémái már az intézmény fennmaradását veszélyeztetik. Az igazgató beszélt arról, hogy sok magyar anyanyelvű is inkább a szlovák iskolába íratja gyerekét, a későbbi jobb boldogulás reményében. Büszkén mesélte azonban azt is, hogy a falu magyar közössége összetartó, folyamatos kapcsolatot ápolnak anyaországi és más külföldi településekkel is. Bennünket is igazi vendéglátó szeretettel fogadtak, ami sokáig emlékezetes lesz mindannyiunk számára. Az 1848/49-es vetélkedő után Nagysalló és Szarvas egy-egy kivetítés segítségével bemutatta a települések nevezetességeit. A finom ebéd után Nyitrára látogattunk, ahol a Zobor-hegy megmászása következett. A hegy tetején a felrobbantott Millenniumi Emlékmű megmaradt talapzatánál a nemzeti összetartozásról beszélgettünk. Ezután Nyitra vára és városközpontja következett a látnivalók között. Visszaúton Kodály Zoltán Galántai táncok című művét hallgattuk a buszon, és az Esterházy kastély parkjában álló emlékművénél népdalcsokorral emlékeztünk a nagy zenepedagógus és népdalgyűjtő munkásságára.
A harmadik nap volt talán a legemlékezetesebb mind közül. A nagysallói gyerekekkel kiegészülve indultunk először Selmecbányára, ahol a Leányvárat megnézve és a város kacskaringós utcáit járva sokan megfogadtuk: ide még visszatérünk. Ezután Bajmócra siettünk, ahol a Pállfy család romantikus várkastélyát csodáltuk meg. A kastélyparkban Corvin Mátyás hársfájánál nem maradhatott el a csoportkép. Bent ámulatba ejtett mindenkit a termek gazdag díszítése, mely kiállva a történelem viszontagságait teljes pompájában fogadott minket. Következő állomásunk a garamszentbenedeki bencések temploma és kolostora, majd a lévai várrom volt. Fáradtan tértünk vissza szállásunkra, ahol az útinaplók kitöltése ezen az estén különösen nehéznek bizonyult.
Másnap búcsúztunk vendéglátóinktól, de a hazafelé úton sem pihentünk. Gúta ipartörténeti emlékeit, Európa leghosszabb fedett fahídját és a vízimalmot tekintettük meg. Martoson, a tájházban tett látogatás után a Zsitva partján ebédeltünk. Az ógyallai temetőben felkerestük a Feszty család sírboltját, ahol Feszty Árpád is nyugszik, és koszorút helyezünk el sírjánál. A párkányi híd szimbóluma lehetne a Magyarországon zajlott történelmi változásoknak. Átsétáltunk a Mária Valéria hídon, amit a II. világháború során bombáztak le, de az újjáépített híd átadására csak 2001-ben került újra sor. A híd szimbóluma lehetne a Felvidéken töltött napoknak, melyek során kapcsolat jöhetett létre a szarvasi és nagysallói diákok és tanáraik között. Szép emlékekkel, maradandó élményekkel térhettünk haza.
Köszönjük a lehetőséget a HATÁRTALANUL! programnak, ami lehetővé teszi hazánk különleges történelmi helyzetének értelmezését itt a Kárpát-medencében.
Tanulmányi kirándulásunkban segítségünkre volt Szavas Város Önkormányzata, Tourinform Iroda, Bakulya János, Szarvasi Mozzarella Kft., hogy ajándékcsomagjainkat összeállítsuk. Kollégáink és a szülők könyvadományaikkal segítették a nagysallói magyar általános iskolát.
Sándor Márta kisérőtanár
