G.E.
Martin McDonagh „Leenane szépe” című drámáját láthatták azok a nézők, akik beültek a Romkocsmába szombat délután vagy este a Cervinus Teátrum színművészeinek előadásában. A 150 perces előadás bővelkedett humorban, drámában, gyűlöletben és jobbnál jobb színészi játékban. Egy egészen biztos az esti előadásban inkább a drámai vonal volt a dominánsabb.
Martin McDonagh 1970-ben született ír-angol drámaíró. A kortárs drámairodalom felkapott alakja. A Leenane szépét nyolc nap alatt írta meg 1996-ban. (26 évesen!) Először Dublinban mutatták be, majd 1997-ben Londonban, ahol akkor már másik négy darabját játszották különböző színházak, ami nem mindennapi „teljesítmény”. Hazánkban 1997-ben a Vígszínház mutatta be Upor László fordításában. Szombaton is e fordítást hallhatták a nézők. (Piszkavas címmel Parti Nagy Lajos fordításában is látható volt a mű, hiszen több színház sokszor játszotta az évek során mindkét fordítást. Jelenleg is játsszák.) A darab több Tony-díjat besöpört, – nem véletlenül.
Egy Írországi kisvárosban Leenaneban, a hegyen él Mag Folan (Zsurzs Kati), lányával a negyvenéves Maureennel (Dósa Zsuzsa). Mag szinte boszorkánnyá változott, lusta, kibírhatatlan. Minden eszközzel zsarolja lányát. Persze Maureen sem marad adós, az adok-kapok játékban. Életük örökös veszekedés. Maureen életébe belép Pato Dooley (Benkő Géza), a régi szerelem, aki mellett újra nő lehet, csinos ruhában szépnek érzi magát – kivirágzik, mint a kaktusz, de mint a kaktusz, csak egy napra. Pato nevezi Maureent Leenane szépének. De Mag nem tűrheti, hogy lánya elhagyja és ennek érdekében minden aljasságra képes. Pato „postásaként” megismerhetjük unokaöccsét, Rayt (Varga Viktor), aki kelekótya, játssza az eszét, valójában megbízhatatlan alak, akinél Mag eléri, hogy átadja Pato levelét, – amit eléget – ezzel megsemmisíti lánya minden jövőbe vetett reményét. Azonban még nincs vége a történetnek.
Szombaton este a négy színész lenyűgöző karaktereket varázsolt a tenyérnyi játszóhelyre. Felolvasószínház az, amikor a színészek szövegkönyvvel a kezükben „felolvassák” a darabot némi gesztikulációval, hanggal felturbózva. Nos, a Cervinus Teátrum által ma már rendszeressé váló felolvasóestek igazi élményt nyújtanak a nézőknek. Ha ülve, ha állva, az nem számít. A játékuk, a testbeszédük, a hangjuk olyan volt, minta komplett színházat láttam volna. Mert számomra olyan élmény volt, mintha ott ültem volna Mag szobájában. A veszekedéseikbe beleborzongtam, Maureen kivirágzásakor örültem, reménykedtem, majd értetlenkedtem, a végére szomorú lettem. Hol nevettem, hol bánkódtam, hol elborzadtam. Vidámság és szomorúság, a szeret hiánya, az elvágyódás vagy maradás, a kötelességtudat, a gonoszság, a ravaszság, a kegyetlenség minden megvan a műben és minden megvolt a színészi játékokban is.
Igazi színészdarab, amiben négy szerep van, de mind a négy remekül megírt figura. Ráadásul a rendezői koncepció is többfelé elviheti az előadást, bár a végkifejlett nem változik. Szombat este engem a drámai oldal érintett meg.
A színészek játéka lenyűgöző volt. Zsurzs Kati Magje a komiszság, az embertelenség, az álnokság minden arcát megmutatta, mindezt szinte „csípőből”. Magben nincs szeretett, nincs semmi empátia. Önzősége határtalan. Zsurzs Kati, aki szerethető, aki mosolygós, aki segítőkész, akitől távol áll Mag keserű figurája, mégis mesterien alakította, még csak nem is nagy gesztikulációval, inkább hangja árnyalatait használta mesterfokon. Igazi magasiskola volt játéka.
Dósa Zsuzsa Maureen szerepében nagyon jó ellenpontja volt anyjának. Tudott gonosz lenni, szerelmes, évődő, kihívó, csalódott, dühös és beletörődő, (nem biztos, hogy teljes a lista). Dósa Zsuzsának nagyon sok arca van, de szombat este a legtöbben ott volt Maureen fájdalma, kitörési vágya, elvágyódása. Ha játékáról fénykép készült volna folyamatosan az este, érdekes lenne egymás mellé téve. Játékába bevetette az erősebb gesztikulációkat, hangja erősen csendült, mozdulatai „szélesek” voltak. Igazi színészi alakítást láthattunk. Maureen harcolt az anyjával és harcolt önmagával. A végén ”belerogyott” anyja székébe és tudta nincs más út, csak a maradás. (Ilyenkor sajnálom, hogy nem játszanak színpadon drámát, mert Dósa Zsuzsa alakítása lenyűgözött.)
Benkő Géza Pato Dooley-ja visszafogott, megfontolt. Az egyetlen nyugodt figura a négy szereplőből. Reálisan látja a helyzetet, célja van. Megállapodna Maureen oldalán, de nem Írországban és nem Angliában. Célját eléri, bár nem Maureen lesz a társa. Benkő Géza rövid szerepében szerethető Patot alakított. Ami számomra új volt, az Benkő Géza lírai oldala. Pato levelének írása (felolvasása) a játék egyik csúcsa volt.
Varga Viktor Ray Dooley alakítása szintén nagyon jó színészi játék volt. A link, izgága, nagyképű Ray, aki teljesen érzéketlen, csak magával törődik. Varga Viktor megtalálta azt a figurát, aki mindenben különbözött a többiektől, mégis a része volt a forgatagnak. Varga Viktor játéka színesítette, lazította a feszült előadást. A „kivagyok-mivagyok”, a „csak én vagyok” bunkósága mosolyt csalt az arcokra. Felelőtlensége meghatározta a végkifejletet.
Benkő Géza második rendezése is komoly erőpróba elé állította a színész-rendezőt. Nem könnyű darabot választott, mégis nagyon szerethető volt az előadás. De mi is kell egy jó színházhoz? Jól megírt darab, jó színészek, jó rendező. Szombaton minden együtt volt.
A színészek előtt le a kalappal azért is, mert kétszer 150 percet voltak „színpadon”, karnyújtásnyira a nézőktől – alig félórás szünet után kezdték a második előadást. Zavaró volt az első sorban ülni, mert szinte bent éreztem magam a játszótérben, ami engem eleinte zavart, de utána magával ragadott a játék. De ez ilyen tér, ahová egy gombostűt nem lehetett leejteni. De kicsi. Előadás közben isznak, ami számomra furcsa, mert a színpadon dráma zajlik. Egy intimebb játszóhelyre is szükség lenne, ahol az ilyen mély mondanivalójú előadások megvalósíthatóak. Mert nagyon jók a felolvasóestek. Színdarabok, amit egy kicsi színház nem tud színpadra vinni, de így eljátszva (felolvasva) is megmutatkozik a darab mélysége, mert a színészek bizony játszanak. A díszlet, jelmez hozzátesz egy előadáshoz, de minden esetben a színészi játék határozz meg egy előadást. De azt is be kell látnom, ez az előadás, ebben a „díszletben” telitalálat volt.
A következő pódium előadás is felolvasószínház lesz. Ismét Martin McDonagh egy másik drámája kerül előadásra Benkő Géza rendezésében. Remélhetőleg hamarosan.
