2015. május 20-án ’Határtalan hittel’ és jókedvvel indult útnak Erdélybe a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 11. A osztálya kiegészülve 4 fő 11. B. osztályos diákkal. Az osztálykirándulás a Határtalanul pályázat keretén belül valósulhatott meg, így az öt nap nagyon méltányos költséget jelentett a szülőknek. A gyerekekkel Kituljak Eszter, Molnár Béla és Janurik Viktória osztályfőnök utazott. Pótolhatatlan volt Eszti néni tapasztalata és Béla bácsi történelmi tudása. A pályázat címe ’Határtalan hittel’ volt, melynek keretén belül többek között a Déva környéki egyház történi emlékeket fedeztünk fel egy virtuális képeskönyvbe rendezve azokat.
A határ átlépése után az első megállónk Aradon volt, ahol először a Megbékélés terén (régen Tűzoltó tér) újra felállított Szabadság-szobrot néztük meg, majd az Aradi vértanúk vesztőhelyén koszorút helyeztünk el főt hajtva hős eleink előtt. Továbbindultunk, majd a solymosi várat hódítottuk meg. Gyönyörködtünk a Maros kanyargó látványában. Meglátogattuk Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén és délután megérkeztünk Dévára, úti célunkhoz. Siklóval felutaztunk ’magos Déva várára’ és megcsodálhattuk a gyönyörű panorámát. Kőműves Kelemennével bizony nem találkoztunk. Szállásunk a dévai Téglás Gábor Líceum kollégiumában volt, ahol négy kellemes éjszakát tölthettünk. Mindenki meghatóan odaadó vendégszeretettel várt minket.
Kirándulásunk második napján Sarmizegetusa (Várhely) ókori romvárosában sétáltunk. Hihetetlen, hogy 2000 éve még tógába öltözködve sétáltak az emberek ugyanott, ahol most mi. E történelmi séta a római kori városban és a múzeumban nagyon érdekes és izgalmas volt. Ezen a napon is várat ostromoltunk és felmásztunk Kolcz várához, ahol csodálatos kilátás nyílt a Retyezát legmagasabb csúcsára, a Peleágára. Továbbutazva megálltunk Demsus ortodox román templománál, majd végül délután már Vajdahunyad várában sétáltunk, ahol a reneszánsz életstílus helységeit és tipikus bútorait láthattuk. Legjobban a lovagterem és a szörnyűséges kínzókamra tetszett nekünk.A harmadik napon a nagyszebeni evangélikus templom tornyába sétáltunk fel, ahonnan megcsodálhattuk az egész várost. Épületei és főtere szász – német stílusjegyeket mutat, mintha Ausztriában lettünk volna. Ezután a keresztényszigeti erődtemplomot néztük meg, ahol néhány diáknak alkalma volt arra, hogy német nyelvről fordítsa magyarra az idegenvezető szavait. Itt Eszti néni és Olasz Imi egy kicsit még orgonán is játszott. Az aznapi körutunkat Gyulafehérváron fejeztük be, ahol a székesegyházat tekintettük meg. Az érseki székesegyház a 11. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye. Ma is láthatók a Hunyadiak síremlékei, valamint Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem gazdagon díszített kőszarkofágjai.
A negyedik napon délelőtt csapatunk egy része az élményfürdőben csúszdázhatott, a többiek a református templomot és a város sétálóutcáját tekinthették meg. Délután a Piskiben található Arborétumban sétálhattunk madárfüttyöt hallgatva. Végül az utolsó napon a tordai sóbányát deríthettük fel. Lenyűgöző volt a monumentális nagyterem és persze a „visszhang terem” is. Torda után már csak a Királyhágón álltunk meg, hogy a bazárokban elkölthessük utolsó pénzünket is. Fáradtan, de nagyszerű élményekkel értünk haza Szarvasra vasárnap este. Viszontlátásra Erdélyország!
Janurik Viktória osztályfőnök
