Pszicho-thriller a Romkocsmában

Szombaton este a Cervinus Teátrum szervezésében, Benkő Géza rendezésében egy pszicho-dráma várta a Romkocsmába érkező nézőket és a 18-as karika nem volt véletlen. Martin McDonagh 1970-ben született ír-angol drámaíró első darabja volt, (állítólag 16 éves korában írta), de csak 2003-ban mutatták be Londonban, amikor már több darabját párhuzamosan játszották különböző színházakban. Magyarországon 2005-ben Ascher Tamás felolvasóest keretében rendezte Krétakörös művészekkel, a darabot Merényi Anna fordította. (Szombaton este is Merényi Anna fordításában hallhattuk.) Az első színházi bemutató 2007-ben volt az Egri Gárdonyi Géza Színházban, Dömötör András rendezésében.

A történet egy kihallgató szobában játszódik, ahol Katurian Katurian (nem elírás) a novellista írót (Rancsó Dezső) beviszik kihallgatásra. A vád három gyermek meggyilkolása, akiket az író novellái alapján gyilkoltak meg. A harmadik áldozat még nincs meg ezért Tupolski, a nyomozás vezetője (Benkő Géza) és társa Ariel (Culka Ottó) próbálja megtörni az írót, akinek fogalma sincs miért vitték be. A történet egy diktatúrában játszódik, az író úgy gondolja, mivel nem politizál nincs mitől tartania. Azonban megkezdődik a lelki és fizikai megtörés. A kihallgatott és a kihallgatók pergő mondatai a dráma mellett humorral voltak átszőve. A kihallgatás közben elhangzanak az író által írt novellák és a megtörtént gyilkosságok körülményei, amik megegyeznek. Az írót a másik szobában lévő gyengeelméjű bátyja megverésének hangjával zsarolják. A vallatás közben kiderül a két fiú nem éppen felhőtlen gyermekkora is. Az első felvonás azzal zárul, hogy Katuriant elviszik, hogy fizikai eszközökkel kényszerítsék ki vallomását.

Beleestem abba a hibába, hogy az első felvonást túl komolyan vettem, végig szorongtam, ezért nem éreztem meg a darab humorát, amit nézőtársaim igen. Számomra nagyon megrázó első felvonás volt. Nagyon feszesen megírt és előadott jelenetsornak lehettünk tanúi.

Pedig ez a fajta feketehumor, ami finoman átszövi a történetet ráerősítve a színészi játékkal tompítja a pszicho-thriller feszültségét, esendőbbé teszi a szereplőket.

A második felvonás Katurian és bátyja Michal (Öleczky András) párbeszéde, amiből kiderülni látszik mi is történt valójában. Bár e vallomás megrázó, és felfoghatatlan, kicsit engedett az első felvonás szorításából. A második felvonás végére azt hiheti a néző, hogy fellélegezhet, de az író a felvonás végére és a harmadik felvonásra is tartogat meglepetéseket.

A jelenetek közben elhangzott novellák nagyon sokkolóak és egyben nagyon lélekbe markolóak. Benne van az is, hogy megtörtént, de az is, hogy az egész egy fikció.

„… Azt hiszem, azért táncolok mindig borotvaélen a vígjáték és a horror között, mert azt gondolom, hogy az egyik jót tesz a másiknak. És valóban, hajlamos vagyok addig feszíteni a húrt, ameddig csak tudom, mert azt gondolom, hogy a túlzás révén tisztábban rá lehet ismerni a dolgokra, mint a reális ábrázolás segítségével.” mondta Martin McDonagh egy interjúban.

Martin McDonagh drámája nagyon jól megírt, a színészeknek jó játéklehetőség, mert a hosszú dialógusok miatt jobban lehetővé teszik a karakter megismerését.

Rancsó Dezső Katurinja a kezdeti laza „nem tettem semmi rosszat” – ból, a felismert igazságig, végig megtörhetetlen. Hozzám legközelebb a második felvonás állt, amikor a bátyával zárták össze. Rancsó Dezső játékának változásai a felvonásokban látványos. Az elsőben egy nemtörődöm író, a másodikban egy szerető testvér, a harmadikban már egy magabiztos ember, akit nem lehet megtörni, de aki kiismeri vallatóit és szembesíti önmagukkal, amiből kiderül vallatói sem makulátlanok. Rancsó Dezső szinte végig színen volt, játéka meggyőző, lenyűgöző alakítást nyújtott.

A két nyomozó érdeke, hogy kiderítse az igazságot, de számukra ez csak fizikai ráhatással megvalósítható. Tupolski vezető nyomozó szerepében Benkő Géza az okosabb, de a végére kiderül, a veszélyesebb nyomozót alakítja. Tupolski bizalmat kelt Katurainban, alaposabbnak is tűnik társánál, de mindez csak felszín. Benkő Géza jól játszotta a határozott, de érzelemmentes nyomozót.

Ariel nyomozó szerepében Culka Ottó a nyersebb, brutálisabb, de a végére talán az író – Katurian – által meggyőzhetőbb nyomozó szerepét hitelesen játszotta el. Amikor színen volt görcsberándult a néző gyomra. A végére viszont emberibb lett, mint Tupolski. (Culka Ottó egyébként 2010-ben már játszott Szarvason.)

Ölveczky András Michal alakításában egy gyermeki figurát, hozott, aki kedvesen, derűsen, tele szeretettel, „ártatlansággal” él. Azt teszi, ami számára helyes, amit látott, hallott, amit vele tettek, minden rossz-szándék nélkül. Ölveczky András egy nagyon szimpatikus figurát mutatott a nézőknek. A gyengeelmélyültséget csupán egy boldog kisfiú szintjén megmaradt felnőtt emberként játszotta el. A legmeghatóbb, egyben a legmeghökkentőbb, de a legdrámaibb jelenetsor volt játéka Rancsó Dezsővel. Bár e felvonás is bővelkedett a horrorhoz közelítő novella betétekkel.

Benkő Géza rendezése megint elgondolkodtató előadás volt. Összességében megint egy jó előadást láthatott az a körülbelül negyven ember, aki befért a pici Romkocsmába. Sajnos egyre jobban bebizonyosodik, hogy nagyon kicsi a helység, az előadás szünetéig elfogy a levegő. Nem igazán jó, hogy alig várják a nézők a szünetet, még az ilyen feszült előadásnál is. A színpadon lévőknek pedig ennél több levegő kell – szerintem. A délutáni előadás elmaradt, ez a színészek szempontjából nem volt rossz, mert nagyon megterhelő lehetett a színészeknek egyszer eljátszani a majd háromórás darabot, nemhogy egymás után kétszer. Olyan erős az előadás, hogy – gondolom – nem csak fizikailag, lelkileg is megviseli a színészeket.

Előadásról, színpadról, játékról írtam, de ez egy felolvasóest volt. De, aki látott már a Cervinus Teátrumban felolvasóestet, az tudja, hogy itt játék zajlik a javából.

A következő felolvasóest ősszel várható. Addig is Benkő Géza felhívta a nézők figyelmét a Cervinus Fesztiválra július 17 – 25. között, amikor a Vízi Színház színpadán várják a nézőket. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a négy fizetős előadásra 5.000 Ft-os jegyek is válthatóak, a különbözet a Főtéri Iskolánk a 2015/2016-os gyermekbérlet vásárlásra szeretnék fordítani. Aki teheti, segítse a Cervinus Teátrumot e törekvésében. Felajánlását egy pohár pezsgővel köszönik meg az előadás szünetében.

Fotó: Varga Viktor