Békés megyének jelenleg nincsen olyan zászlaja, amelyet zászlórúdra lehetne tűzni, ugyanis, ha a most használt függőleges zászlót kitűzzük, abban a címer elfekszik, ami helytelen. Ezen okból született meg az a döntés, hogy egy szakemberrel vizsgáltassuk meg, milyen eredetileg Békés megye zászlaja, és ha már a zászlót megvizsgálja, akkor valamennyi jelképpel tegye meg ugyanezt.
Békés Megye Képviselő-testületének – a 10/1998.(IV.24.) KT. sz., a 23/2008. (XII. 12.) KT. sz. valamint a 15/2009. (VII. 03.) KT. sz. rendeletével módosított – 6/1992. (III.27.) KT. számú rendelete tartalmazza a zászló, a címer és a pecsét leírását.
Az ebben foglaltak alapján:
A címer:
„Többszörösen hajlított élű, függőleges tengelyében kétfelé osztott pajzs, amelynek jobb oldali zöld mezőjében a Hármas-Köröst ábrázoló három pólya, bal oldalán, a hármas pólyán, hátsó lábain álló kétfarkú oroszlán látható, jobb első lábával két szál búzakalászt, bal első lábával hegyén koronával ellátott kivont kardot tart. A kétfelé osztott pajzsot a tetején ötágú, nyitott korona fogja össze.”
A zászló:
„Békés megye zászlaja rövidebb oldalára állított, 1:2 oldalarányú, szabályos téglalap alakú, középen a függőleges tengelye mellett kettéosztott, balról szürkébe átmenő halvány¬kék, jobbról fehér színű anyag, amelynek mértani középpontjában helyezkedik el a megye címere.”
A pecsét:
„Békés megye pecsétje rézből, negatív dom¬bornyomással, a 2. § /1/ bekezdésében leírt rajzolattal készül, rajta a felső középtől kiindulva, jobbról balra “Sigillum Comitatus Bekessiensis Anno 1724.” körfelirat talál¬ható.”
BIZOTTSÁG ALAKUL
A Békés Megyei Önkormányzat felkért egy heraldikust, dr. Szegfű Lászlót, hogy a jelenleg használt jelképeket valamint azok leírását vizsgálja felül. A vizsgálat után a szakember által összeállított anyag szerint a jelképek az eredetitől némileg módosultak az évek során, és a leírásuk néhány helyen nem megfelelő. Javaslatot tett a változások helyesbítésére, egyrészt a heraldikai leírás, másrészt a jelképek terén.
Annak érdekében, hogy a módosítások megalapozottak legyenek, a Békés Megyei Önkormányzat Képviselő-testülete létrehozott egy ideiglenes bizottságot, felkérte Ando Györgyöt, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatóját, dr. Erdész Ádámot, a Békés Megyei Levéltár igazgatóját és Nyári Attilát, az A-TEAM reklámügynökség vezetőjét, hogy a dr. Szegfű László heraldikussal kiegészített bizottságban kutassák fel a rendelkezésre álló dokumentumokat, és véleményezzék Szegfű tanár úr javaslatát.
A KUTATÁS EREDMÉNYE
A kutatások során kiderült, hogy a Békés megye zászlajaként használt zászló jelenleg az asztali zászló (rideau) felnagyított változata, ami nem nevezhető megfelelőnek, ezen módosítani kell oly módon, ahogyan a latin leírásban szerepel, eszerint:
„Békés megye zászlaja szabályos fekvő téglalap, középvonalában hosszanti oldalaival párhuzamosan kékkel és fehérrel osztott. Virtuális átlóinak kereszteződési pontjában helyezkedik el a megye címere úgy, hogy a címer tengelye (hasítás vagy függőleges középvonal) a hordozórúddal párhuzamosan helyezkedik el. A zászló fonák (hátsó) oldalán a címer szintén a heraldika szabályai szerint (a pajzshoz viszonyított jobb és baloldallal) jelenik meg. A címer alatt, a zászló mindkét oldalán a díszes felirat: „Békés megye”.” (Királyok Könyve, III. Károly féle adománylevél, amit V. Ferdinánd megújított, XIX. század eleje; Dr. Szegfű László fordítása)
A pecséttel is van egy apró hiba, egy elírás, mert azon jelenleg ez a körfelirat olvasható: “Sigillum Comitatus Bekessiensis Anno 1724.”, holott eredetileg ennek kellene szerepelnie: “Sigillum Comitatus Bekesiensis Anno 1724.” (1-es kép – korabeli pecsétek fényképei)
A legnagyobb hibát a címer rejti, ami vélhetően az évek során egy másoló vagy hímző asszony (vagy mindkettő) pontatlansága miatt alakult így.
A Munkácsy Mihály Múzeum tulajdonában van Haan Lajosnak nemrég begyűjtött „Rövid kivonat Békésmegye gyűlési jegyzőkönyveiből 1715 ‒ 1848” című kéziratos jegyzetfüzete. Ebben a vármegye 1724-es címeradományozásának történetét és röviden a címert a következőképpen írja le:
„1724 jan. 13-k Károly kir. leirata, hogy miután a’ Cancellária legközelebb arról győződött meg egy oda intézett hivatalos irományból, hogy a’ megye Löwenburg gróf családi pecsétjét használja megyei pecsét gyanánt ’s miután nem tudatik, hogy erre kir. engedély van é, ennnélfogva attól a’ megye ezennel letiltatik.
1724 Márcz. 20. erre a’ megye Ö. Fels. ír, hogy ezt azért tette mert mindig azon remény táplálta, hogy talán a’ megye régi pecsétje valahol előkerül, vagy a’ szomszéd megyékben v. Erdélyben. Miután ez mindeddig nem történt, kérnek új pecsétet adatni, melynek ez legyen czímere: jobbról a’ három Körös zöld mezőben, balról (pedig) Löwenburgnak, mint első főispánnak családi czímere ti. kék mezőben hátulsó lábán álló oroszlány három zöld halmon, jobb lábában kardot, balban három búza kalászt tartva.” (A zöld szót Haan Lajos a kéziratban áthúzta.)
Erre azután kiadatott a’ privilégium Marcz. 28 Bécsben, azon különbséggel, hogy az oroszlány két farkú és a’ kard felett korona álljon ’s a körülírás ez: Sigillum Comitatus Békesiensis A. 1724.”
Dr. Szegfű László kutatásának eredménye:
„Békés megye címere álló, függőlegesen ketté osztott pajzs, amely jobb oldali kék mezejének zöld hármashalmán arany oroszlán ágaskodik, nyitott szájából kihajló vörös nyelvvel, felemelt kettős farkát a háta mögött tekergetve balra fordul hátsó lábait terpesztve, mellső bal mancsában három aranyló búzaszálat tart, felemelt jobbjában pedig meztelen ezüst szablyát villogtat, felfelé lebegő, a megyét megillető diadémra néz. A pajzs bal oldali zöld mezejét három ezüst pólya tagolja, amelyek szimbolizálják a Fehér, a Fekete és a Sebes Körösöket, amelyek széltében-hosszában átfolynak e megyén. A pajzsot három oldalról arany barokk ráma (cartouche) övezi, a közöttük lévő vörös tér ezüst rutákkal és pontokkal damaszkozott. A pajzs felső élén vörössel bélelt, zafírokkal és rubintokkal ékesített, nyitott, arany leveleskorona helyezkedik el.” (Királyok Könyve, III. Károly féle adománylevél, amit V. Ferdinánd megújított, XIX. század eleje; Dr. Szegfű László fordítása)
Ando György múzeumigazgató kutatásaiból kiderült az is, hogy Haan Lajos „Békés vármegye hajdana” című, 1870-ben megjelent művében a megye címerét a következőképpen írja le:
„Békés vármegyének czímere függőlegesen kétfelé osztott pajzs. Ennek jobb felében, kék mezőn 1 hármas zöld halmon hátsó lábaira ágaskodó arany oroszlány áll, vörös nyelvét kitartva, kétfelé osztott farkát magasra emelve, mely jobb lábában hegyén koronával ékeskedő kardot, baljában három búzakalászt tart. A paizs balfelében zöld mezőben három ezüst szalag, mely három Köröst (fehér, fekete, sebes jelenti). Magát a paizst nyílt arany korona fedi. Foszladék minkét oldalról arany. Az oroszlányt első főispánjának Löwenburgnak czímeréből vette át a vármegye.”
A múzeum birtokában lévő két címerleírás között a fő különbség, hogy amit az első esetben bal oldalinak ír le Haan Lajos, azt a második esetben jobb oldalra teszi, és fordítva. A „Békés vármegye hajdana” történeti munkájában lévő címerleírásban a jobb és baloldal heraldikai értelemben megfelel a most is használt címer oldalainak (vagyis pl. a címerrel szemben álló néző szempontjából baloldalon lévő oroszlán heraldikai értelemben a pajzs jobb oldalán található). Mivel a kéziratos jegyzetfüzet a vármegye gyűléseinek jegyzőkönyvei alapján írt jegyzeteket tartalmazzák, feltételezhetően a második címerleírás a jobb és baloldalt az 1724. évi kútfő szerint szerepelteti. Ha a levéltárban található források ezt igazolják, akkor a címertan szabályai szerint Békés vármegye címerében a két oldal felcserélődött, amennyiben a leírás készítői már maguk nem vétettek a heraldika szabályai ellen.
Az oroszlán a mintának vett Löwenburg címerben (6-os kép) a heraldikai értelemben vett jobb felé néz, kevésbé érdekes, hogy a mancsában tartott kard pedig kétélű egyenes pallos és nem szablya.
A rendelkezésre álló írásos és képi dokumentumok szerint 1830-ig még a leírás szerinti címert használták, majd a két kéz felcserélődött, bal kezében fogta a kardot, jobbjában pedig a búzakalászokat. Ezek a kalászok némely ábrázolásban átnyúlnak a pajzs felezővonalán, ami szintén ellentmond a heraldika szabályainak. Egy 1836-os oklevélen (2-es és 3-as kép) még az eredetinek megfelelő a címer. Egy 1879-es köszönőlevélen (4-es kép) még szintén jobb kézben tartja a kardot az oroszlán, viszont a búzakalászok átnyúlnak a pajzs felezővonalán, egy 1911-ben készült díszközgyűlési jegyzőkönyvön (5-ös kép) pedig már azt látjuk, hogy a kezek felcserélődtek, de a kalászok nem nyúlnak át a felezővonalon.
Az eredetiség megállapítását az is nehezíti, hogy elég kevés képi emlék maradt fenn a címerről, viszont a leírás egyértelmű.
Mindezen információk birtokában a dr. Szegfű László heraldikussal kiegészült bizottság javaslatot tesz a képviselő-testület felé a jelképek és leírásuk helyreigazítására.