G.E.
Szombaton este a Békéscsabai Jókai Színház különleges előadását láthatták a nézők. Frederico García Lorca, „Bernarda Alba háza” című – „asszonyok drámája Spanyolország falvaiban” alcímmel. A dráma András László fordításában, Béres László rendezésében került színre.
A darab kezdetekor fehér függöny mögött először csak szavak hangzanak el Ponciától (Kara Tünde Jászai Mari-díjas), a szolgálótól – az angyal és múzsa kívülről jön, de a duende belülről! Hogy mi a duende? Régi írógép dobolja a sorokat a fehér függönyre a spanyol szó jelentéséről: titok, belső erő, átvitt értelemben ihlet, elragadtatás. „A duende mindazt magában foglalja, ami az ész számára megfoghatatlan, csupán a lélek, az ösztönök, az érzékek és érzések útján befogadható és átélhető. Az ősi hagyományok szerint a föld szellemének fekete hangját jelenti. Itt minden szónak halál a fedezete…” írja Frederico García Lorca.
Férje halála után Bernarda (Kovács Edit Domján Edit-díjas) nyolc év gyászt rendel el házában, ahogyan azt a szülei, nagyszülei is tették. De Bernardának öt eladósorban lévő lánya van. A kapuk, ablakok bezáródnak, a lányok csak fekete ruhát viselhetnek. Foglyok saját házukban. A lányok azonban különböző vérmérséklettel rendelkeznek, így nem egyformán élik meg a helyzetet.
A legidősebb lány Angustias (Komáromi Anett), akinek vagyona van, férjhez mehet, a kérő Pepe Romano (Vadász Gábor), aki az eredeti drámában nincsen jelen, csak beszélnek róla. Ebben az előadásban azonban megjelenik, a tánc mellett autentikus dalokat hallunk tőle. Magdalena (Fehér Tímea) talán a legreálisabb a lányok között. Csípős nyelve nem kíméli testvéreit. Amelia (Tatár Bianka) szelíd, segítőkész, konfliktuskerülő. Martirio (Liszi Melinda), aki púpos talán ezért vált indulatossá, rosszindulatúvá, gonosszá, szerelmes Pepébe, ez lesz az ütközés közte és Adela (Tarsoly Krisztina) között. Adela a legkisebb az egyetlen lány, aki fellázad anyja ellen. Nem akar fekete ruhát viselni – zöld ruhát vesz fel – és nem akar bezárva élni. Bernarda anyja Maria Jozefa (Nagy Erika), aki kezdettől fogva nyíltan lázad fehér ruhát visel, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem tűri lánya zsarnokságát. Poncia nem csak szolgáló, hanem az egyetlen, aki Bernardával őszintén, nyíltan beszél és kimondhatja azokat a szavakat, amit a lányai nem.
A darab érdekessége, hogy rövid mondatok hangzanak el, a beszéd helyett a tánc fontos szerepet kap, jól ötözve egymást. Pergő, „dobolós” a zene, de a lányok nem kasztanyettát, hanem ollót használnak az egyik jelenetben. A legyező fontos szerepe szintén a ritmus, a feszesség, ahogy szétnyílik, vagy összecsukódik. Az autentikus andalúz dalok, szépen szólnak Vadász Gábor előadásában. A kíséret egy szál spanyol gitár Oravecz Péter játékával. A ritmust cajón Bajnai Beáta „dobolta”.
A díszlet Székely László Kossuth-díjas díszlettervező tervei alapján készült, aki egy fehér padlós, fehér falas térbe, zárta be a szereplőket. A fekete mozgatható többfunkciós elem (asztal, koporsó) törte meg a fehérséget, és a fények. (Itt Szarvason nem volt az az érzésem, mint Békéscsabán, hogy a közönség is e zárt tér „foglya”. Ez talán a nagyobb távolság, nagyobb tér miatt volt.)
A jelmezeket Bodnár Enikő tervezte. Fekete ruhák, fehér alsószoknyával, fekete legyezők, andalúz népviselet. Csak Maria Jozefa van fehér ruhában, és Adela a darab végén. Megjelenik a piros szín is. A darab elején Adela piros legyezőt nyújt anyjának, a végén pedig a piros szín Adela fehér szoknyáján jelenik meg.
A koreográfia megálmodója és a színészek beavatója a flamencó rejtelmeibe Bajnay Beáta munkájának eredménye. Hihetetlen finom mozdulatok és itt nem csak a láb munkájára gondolok, hanem az egész testmozgására. A kéz, a fej finom mozdulatai, a legyezők tánca a kézben. Persze nincsen tánc jól mozgó lábak nélkül, hiszen a tánc fontos eleme volt az előadásnak. Minden szereplő mesterfokon tanulta meg e gyönyörű tánc rejtelmeit
Nagyon feszült előadást láthattunk. Kovács Edit szinte rezzenéstelen arccal játszotta Bernarda szerepét. Félelmet kelt lányaiban, s ha kellett az erőszaktól sem riadt vissza – két ilyen jelenet is volt, amikor bottal veri lányait. A darab végén, amikor Adela eltöri a botot, az előadás egyik csúcspontja volt. Kovács Edit nagyon határozott Bernardát jelenített meg, aki nem tűr ellentmondást. Hangja határozottan, ellentmondást nem tűrően szólt. Erős váza volt a darabnak. Megadta a feszültséget az előadásnak. Nagyon jó volt játéka. A darab végén Adela öngyilkossága után karjaiban viszi Adelát és már anyaként viselkedik, védi lányát – Adela szűzen halt meg! – hangoztatja. Jó volt azokban a jelenetekben is, amikor Ponciaval beszélget, hiszen Kara Tünde nem állt mellette, csak hangját halottuk. Kara Tünde szerepe nagyon fontos volt, mégis a színházat tisztelet illeti azért, hogy nem állítottak be mást szerepére, a céljuk ezzel az, hogy visszavárják a művésznőt szerepébe. A közönség így néha vetítéssel láthatta Kara Tündét, vagy csak a hangja szólalt meg a szöveg kivetítve is olvasható volt. Hiányzott Kara Tünde, de a cél elfogadható, így is nagyon jó, nagyon feszült előadást láthattunk.
Komáromi Anett Angustias-a egy tépelődő lány, aki bár férjhez mehet, kiszabadulhat mégsem boldog. Kétségek gyötrik és nem is alaptalanul. Boldogtalan, amire anyja nem ad neki megnyugtató választ. Komáromi Anett játéka jó volt.
Vadász Gáborról már írtam, aki – szerepe szerint – nem beszélt, de akiről beszéltek és aki minden konfliktus okozója volt. Vadász Gábor nagyon jól alakítja Pepe szerepét, aki megtestesíti a lányok számára a férfit.
Fehér Tímea Magdelena és Tatár Bianka Amelia szerepe nem sok kibontakozást engedett a két színésznőnek, ennek ellenére jelen voltak és tudtak a háttérben maradva jól játszani.
Nagy Erika Maria Jozefa megformálása emlékezetes, a bomlott agy, a szabadságvágya, a férfi utáni vágya számára megvalósíthatatlan Nagy Erika Maria Jozefa alakítása elementáris erővel hatott Bernarda „jéghideg” házában.
A konfliktus Martirio és Adela között a két színésznőnek Liszi Melindának és Tarsoly Krisztinának adott nagyobb játéklehetőséget, amellyel mindketten éltek is. Míg Martirio fogyatékossága miatt nem hisz önmagában, Adela pontosan tudja, hogy Pepe szereti és ezt hangoztatja is Martirio előtt. A két színésznő zseniálisan alakította szerepét. Mindkettőjük egész testbeszéde, arc- és kézjátéka, az egymásnak feszülő, rivalizáló két testvér szerepében kiváló teljesítményt nyújtottak.
De ez a testbeszéd volt leginkább jellemző az előadásra. Egy olyan színházi előadás részesei lehettünk szombaton este, amikor a drámát, a feszültséget, a színészi játékon felül a díszlet, a zene és a tánc még feszesebbé, pergőbbé, kerekebbé teszi. Szerintem nagyon ritka, értékes színházi előadást láthattunk. Nagyon jó volt, hogy egyben ment le, mert a szünettel elvesztette volna varázsát a bezártság érése.
Közjáték…
Nem hagyhatom szó nélkül, hogy az egész előadás alatt a Szeparé vendégeitől volt hangos a nézőtér. A halk, intim pillanatokat a hangos beszélgetés nagyon zavarta. Nem volt elzárva a színpad és a vendéglátó egység közötti tér. Így nem csak a beszélgetés zaja, de a fény is világított akkor, amikor a színpad sötét volt. Nagyon illúzióromboló volt. A színészek nem kiabálhatták túl a beszűrődő zajokat. Erre több figyelmet kell fordítani a jövőben. Tudomásul kell venni, hogy az előadások alatt más szabályok vonatkoznak erre a vendéglátóhelyre. A tér elsősorban színház csak másodsorban étterem. A Teátrumi Társaságnak és a Szeparé tulajdonosának le kell ülni és tisztázni a játékszabályokat, meg kell oldani a helyzetet mindét fél megelégedésére. A színházi büfében sem hangoskodnak előadás alatt.
