Szerdán este kis késéssel, de megtartották a „Családi nap” színházi előadását.
Lackfi János tollából született „A dühös lovag” című mese – mondanivalójában nem csak gyermekeknek szólt. A darabot a Debreceni Csokonai Színház társulata hozta el Szarvasra.
A történet középkorban játszódik, Olaszországban, Firenzében. Főhőse Raniero di Ranieri lovag (Pál Hunor), aki erős, bátor, de mai szóval élve fellengzős, link, nem érdekli saját magán kívül senki és semmi. Azt csinálja, amit nem szabad, lenéz mindenkit, bosszús, ha nem róla szól a történet. Gúnyolódik mindenkin, keresztül gázol mindenen és mindenkin. Felesége Francesca (Szakács Hajnalka) mindennek ellenére szereti és ragaszkodik hozzá, pedig Raniero gúnyolódásának állandó céltáblája. Francesca kiteszi a szívét, lelkét, Raniero számára minden ételt elkészít, amit szeret, roskadozik az asztal, Ranieronak ez nem számít. Szinte állandóan „tőrt döf” felesége szívébe, akinek szerelme azonban nem szűnik férje iránt.
Amikor Firenze már kicsi Ranieronak, a pápa hívására keresztes lovagnak áll és Jeruzsálembe megy. Itt is jeleskedik vitézségben, kincseit küldi haza asszonyának, de habitusa ugyanaz marad.
Tacredi lovag (Fehér Péter), is szereti Francescát, aki állandó ostrom alatt tartja Raniero feleségét. Kincseit, leveleit Tacredi lovag is Francesca lábai elé teszi, de Francesca hajthatatlan. Jeruzsálemben a keresztesek győznek és Tacredi egy fogadást ajánl Ranieronak, ha hazaviszi a Krisztus sírjánál gyújtott gyertyalángot feleségének, akkor megtarthatja feleségét, ha nem, akkor Tacredié lesz Francesca. Őrült, esztelen fogadás, de Raniero belemegy – hiszen mindig győz – és megkezdődik a hazaút, ami teljesen megváltoztatja Raniero lovagot. A kis gyertyaláng (Zeck Julianna), mint Raniero lelkiismerete megkezdi munkáját és sok viszontagságon kell keresztül mennie Ranieronak, de mindez kell ahhoz, hogy végül megváltozva tér haza, felesége karjaiba.
Bevallom a történet elején többször fel akartam állni, mert a nemtörődömséget, a keresztülgázolást másokon nem jól tűröm. S, hogy elhittem, ehhez kellett Pál Hunor nagyon jó játéka. A gyermekek, a humoros oldalát is látták az előadásnak. Örülök, hogy nem mentem el, mert így láttam a Gyertyaláng jeleneteket, (ami) aki megváltoztatta ezt a kemény, meggyőzhetetlen lovag kérges szívét is. Lackfi János nagyon jól kidolgozta, hogy az ember, ha akar, ha célja van meg tud változni, akár ellenkezőjére is. Megmutatta azt is, hogy a szerelmes Francesca másképp látja szerelme tárgyát, bármennyi sebet kap is, mindig új lehetőséget ad Ranieronak, hisz benne, hogy a lelke mélyén jó ember a párja. S hogy Raniero változása tartós lesz-e, az csak rajta múlik.
Egy nagyon jól megírt, jól előadott előadást láttunk. Az előadás rendezője Fige Attila. A puritán, de nagyszerű díszlet Ondraschek Péter, a jelmezek Mészáros Zsófia alkotásai. A kellemes zene szerzője Szirtes Edina „Mókus”. A mozgás Fejes Kitty munkáját dicsérte.
A fotókat készítette: Babák Botond
