Hegedűs Éva
Az EU-s átlagnak (8,7%) a töredéke a hazai öntözéses területek nagysága. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy 5 millió hektárból kevesebb, mint 100 ezer hektárt öntöznek, ami alig éri el a 2%-ot. A kormányzati és szakmai érdekcsoportok által megfogalmazott közös cél ezeknek a növelése, párhuzamosan az ehhez szükséges műszaki és gazdasági környezet kialakításával.
A Szent István Egyetem Tessedik kampusza második alkalommal szolgált helyszínül az Országos Öntözési Nap elnevezésű szakmai napnak. A szakkiállítással egybekötött konferencián az öntözéses gazdálkodást érintő kérdéseket, lehetőségeit és a vízgazdálkodás kihívásait vitatták meg, mintegy 300 résztvevő bevonásával.
– Az öntözéses gazdálkodás több sebből vérzik – fogalmazta meg kategorikusan Bíró Tibor dékán. Számos nyitott kérdése van, ez részben érinti a vízszolgáltatás kérdését, az öntözési technológiák fejlesztését, másrészt a folyamatosan változó közigazgatási, jogi környezetet.
Szólt a támogatási rendszer jövőbeli erősödéséről, melyet döntően a Vidékfejlesztési Program valamint a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program tesz lehetővé. A rendelkezésre álló források azonban újabb komoly döntéshozatalt idéznek elő. Ezek közül az egyik legrelevánsabb, hogy mely területeket érdemes öntözni, amelynek kapcsán a területek minősége és az agrárkamara által felmért igények közti ellentmondásokat kell feloldani.
Jakab István, a MAGOSZ elnöke hangsúlyozta, az egyre szélsőségesebb időjárás jelzi, hogy a termelés biztonságára és minőségére egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
– Ezzel az adottsággal az országnak élni kell – húzta alá. A források meggyőződésem szerint adottak, ugyanakkor a nagy infrastruktúrákat, a vízvisszatartást, a kritikus időszakokra való felkészülést is meg kell valósítanunk, hogy megfelelhessünk az EU-s elvárásoknak. Mint tudjuk, az EU alapértékei között, a közös agrárpolitikában kiemelt helyet foglal el a termelés biztonsága, amit ki kell használnunk.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke szerint az öntözés agrárgazdasági kérdés, a kamara szakmai szerepe ellenben vitathatatlan. Kiemelte, a csapadékeloszlás egyre rapszodikusabb, ami felértékeli a kérdéskört. Ehhez járul hozzá, hogy az elmúlt húsz évben közel felére esett vissza az öntözéses területek száma, ezért a folyamatot meg kell állítani. A változás nem csupán az agrárium érdeke, hanem az ország versenyképességének fenntartását is jelentős mértékben befolyásolja.
A szakmai fórumot követően lehetőség nyílt az érintett érdekcsoportok közötti konzultációra, valamint az öntözéstechnikai cégek képviselőinek és kínálatának megismerésére.
