G.E.
Szombaton este a Kecskeméti Katona József Színház előadásában láthattuk Bolba Tamás – Szente Vajk – Galambos Attila, Csoportterápia című mjuzikelkámedijét Szarvason, a Vízi Színházban. Ebben a darabban a musicalhez képest több a szöveg, kevesebb a dal, azonban a dalok, mint a musicalekben tartalommal bírnak.
A történet egy Művelődési Ház II/6-os terme, ahol csoportterápiára készülnek egy helyettesítő orvossal. A terápiára különböző emberek érkeznek. Jetti (Dobó Enikő), aki minden magával kapcsolatos dologgal elégedetlen, nem fogadja el sem nevét, sem testét. Végül a szerelem, megváltoztatja és elhiszi, hogy értékes ember. Ervin Iván (Aradi Imre), amnéziával küzd, de a darab végére rátalál önmagára is. Trixi (Csombor Teréz), látszólag nagyhangú, vezéregyéniség, de kiderül róla, hogy csak a magányosságát leplezi hazugságaival. Sziszi (Kiss Zoltán) a balett-táncos fiú, akit szülei liberalizmusa kergetett bele abba, hogy melegnek vallja magát, de Jetti ráébreszti, hogy igenis férfi, csak kicsit beszédhibás. Lajos (Mikó István), a színjátszó-kör helyett téved be, akiről eleinte a többiek azt hiszik ő a terepeuta. Hipochonder, gyermekkorában elveszítette öccsét, emiatt nem tud megnyugodni. Egy idő után átmegy ugyan a színjátszókhoz, de visszajön, mert itt figyelnek rá. Végül Natasa (Hajdú Melinda), aki unatkozó, férjével kiegyensúlyozott életet élő úrinőnek mutatkozik, egy halom szakkönyvvel, késve érkezik. Csak a nézők számára a darab végén derül ki Natasa a terepeuta, aki maga is gondokkal küzd, mert férje éppen elhagyja.
Nagyon jó jelenet volt, amikor Natasa, a szerepjáték során egy-egy táblát akaszt a nyakukba és a ráírt tulajdonságok ráébresztik valódi énjükre, amit ki is mondanak és ezzel talán készek a változásra.
Emberi sorsok nagyon is valós problémákkal, mégis kívülről nézve. Amin a közönség nevet, mulat, de közben talán kicsit magába néz, van-e valamelyik tulajdonságból benne. A színpadon minden szereplő megértésre vágyik, arra, hogy figyeljenek rá, mint mi mindannyian… „Vígjáték, a lélekről, esendőségről, a vágyakozásról, az útkeresésről… azaz rólunk.” Olvasható a darabról a Madách Színház weboldalán.
Szombaton este egy nagyon jó humorral, iróniával megírt vígjátékot láttunk, nagyon jó dalokkal, nagyon jó színészi játékkal – ez valamennyi szereplőre egyaránt vonatkozik – Cseke Péter bravúros rendezésében. Írom ezt azért is, mert az eredeti darab huszonévesekről szólt. Cseke Péter ezen változtatott, amikor Trixi és Lajos szerepére Csombor Terézt és Mikó Istvánt kérte fel, – akik fantasztikusan jók voltak szerepükben. – A rendező ezzel egyáltalán nem nyúlt mellé, mert azok a problémák, amiket megjelenítettek nem korfüggő. Ezzel viszont szélesítette azt a nézőréteget, akik azonosulni tudnak a történettel és a szereplőkkel, akár én is lehetnék…
A díszlet- és jelmeztervező Tihanyi Ildikó, koreográfus Barta Dóra. Zenei vezető Károly Kati. Zenei felvétel Bolba Lajos, karmester Látó Richárd. Rendező Cseke Péter.
Post Scriptum (utóirat)
A tegnapi előadáson a Szeparé színpad felőli oldalán egy átlátszó „elválasztó fal” volt látható, ami az előadás kezdetekor lezárult. Az is látható volt, hogy a színpad felőli világítást is lekapcsolták. Köszönet a Szeparé tulajdonosának, hogy ilyen rövid idő alatt megvalósította és zavartalanná tette a vendéglátóegység és a színpad közötti hangproblémát.
