A Zenepavilon különleges időutazáson ment keresztül július 9-én. A székeken elhelyezkedő közönség feje fölé képzeletbeli sátor borult, megtelt a levegő az emlékek foszlányaival, és felcsendültek az egykori lakodalmak nótái. A közösségi tér színpadán idén már harmadik alkalommal fellépő Mótyán Tibor és zenekara ezúttal úgy döntött, nem engedi szomorkodni a kilátogatókat, és a dalok erejével a legboldogabb pillanatokat varázsolja vissza.
A mintegy 40 éve létező formáció az évek során sokat változott. A hét fős zenekarból ma már csupán egy-két fő maradt meg az eredeti felállásból, többektől végső búcsút kellett venniük
– Legutóbb Melis Györgyre emlékeztünk, a magyar népzene és a nóták révén. A fellépésünk július 2-ra, éppen a művész születésnapjára esett. A közönség nagyon kedves volt, és eljött velünk megkoszorúzni a szarvasi származású operaénekes szobrát. Ma más vizekre evezünk: keresztmetszetet adunk az egykori lakodalmakról, bemutatjuk, hogyan kezdődtek, fejeződtek be, ill. mi történt az este során.
A zenekar vezetője elmondta, úgy érzik, a közönség mindig hálás, mert dalaik egy bizonyos korosztály számára egyet jelentenek legény-és leányéveik legtöbbet hallgatott muzsikáival. Emellett pozitívan tapasztalják, hogy egyre több fiatal tűnik fel a fellépéseiken. Ennek okát a napjainkban egyre inkább háttérbe szoruló akusztikus zene varázsában látják, amely minden korosztályt lenyűgöz.
Mótyán Tibor a tőle megszokott humorral hangolta jókedvre az örökifjú közönséget. Némi öniróniával fűszerezve kérdést intézett a hallgatósághoz, amelyet maga válaszolt meg.
– Hogy mi az öregedés három jele? Az első a memóriazavar, a másik kettőre nem emlékszem – árulta el végül, harsány nevetés kíséretében.
Az esküvő és lagzi előtt állókat mindezek ellenére el kell, hogy keserítsünk, ugyanis mint kiderült, a baráti társaság ilyen jellegű felkérést már nem vállal.
Ellenben egy vendégszereplésük még egészen biztosan lesz a Zenepavilonban. Idén utoljára július 27-én, hétfőn lépnek fel. Hogy milyen műsorral? Egyelőre nem árulták el.
