Ezeknek a gondolatoknak a jegyében avatta fel Demeter László a Ruzicskay György műveit tartalmazó legújabb válogatást, hozzátéve, az utóbbin együtt kell dolgoznunk.
Hosszú hallgatás után újabb tárlattal jelentkezett a Ruzicskay Alkotóház. A Munkácsy-díjas festőművész életművének egy eddig ismeretlen szeletkéjét mutatta meg a nagyközönségnek azáltal, hogy jelentősebb korszakaiból villantott fel ízelítőt.
– Igyekeztem olyan képeket válogatni, amelyek többségében eddig mappákban szunnyadtak. Hosszas válogatást követően kerestem elő őket, bekeretezettük, és így kerülhettek ki a falra – részletezte a tárlat alapgondolatát Terhesné Szekera Ilona gyűjteménykezelő.
Vagyis a július 10-én ünnepélyes keretek között felavatott kiállítás 38 darabjának közel felére azok is rácsodálkoztak, akik mélységeiben már ismerték az szarvasi alkotó munkásságát. Az értől az óceánig címet viselő körkép a nagyváradi festőévektől indul és a müncheni, franciaországi, németországi időszak tapasztalataiból is merít. De tartalmaz momentumokat a gyárakban eltöltött periódusokról, a tanulmányokról, a nagyvárosi pillanatokról, valamint a bioképeiből is láthatnak néhányat a látogatók.
A kiállítás alaphangulatát Brachna Irén teremtette meg, aki meglepetésként nem Ady azonos című versét, hanem József Attila: Falu című költeményét szavalta. Mint utólag kiderült, Demeter László némileg befolyásolta az előadó választását, mondván, az itt elhangzó gondolatok hitelesebben ragadják meg a tárlat esszenciáját. Szarvas egykori polgármestere – aki mind művészileg, mind rokoni szálakon kötődik festőhöz – köszöntötte a „virrasztókat”, vagyis azokat, akik nem engedték Ruzicskay György életművét a múlt homályába veszni.
– Mi, egyszerű földi halandók egyszer halunk meg, egy művész kétszer – fogalmazta meg. Egyszer, mikor visszaadja a lelkét a Teremtőjének, másodszor, amikor nem beszélnek róla. És Ruzicskay Györgyről másfél éve nem beszélünk. Ezt a hallgatást meg kell most szakítani, mert kevés olyan érdekes sorsú művészről tudunk, mint ő volt.
A csendet pedig nemcsak lokálisan, hanem országos szinte is érzékelte. Megdöbbenve számolt be arról a felismeréséről, hogy Ruzicskay György neve nem szerepel azon a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállításon, amely a magyar művészeket mutatja be, a millenniumtól egészen a II. világháborúig. Meggyőződése szerint a helyzeten sürgősen változtatni kell.
Kérte a művészetszerető közönséget, fogjanak össze, hogy jövőre – Ruzicskay születésének 120. évfordulóján – eljusson a fővárosba a festőművész életműve, ill. ehhez csatlakozva egy reprezentatív, színes album segítségével kerüljön méltóbb helyre a munkássága.
