Postafiók
Igazi kirándulóidő. Nagy várakozások, izgalommal teli arcok. Ezek az indulás pillanatai.
Ezt megelőzően persze hatékony szervezés, felkészülés. Már ötödik óta szerepelt a kirándulási tervünkben Gyergyócsomafalva. A tavalyi évben nagy munkával elkészült a programterv, gazdasági számítások, s a beadott Határtalanul! pályázat sikere után a napi tervezések is megkezdődtek. Októbertől, amikor csak lehetőség adódott szóba került valamilyen szinten a székelység. A diákok egyénileg, párban könyvtári és internetes kutatómunkát végeztek.
Május hónapban hivatalos előkészítő órákon készültünk fel a nagy feladatra.
– Vendéglátás, nemzeti ételek – padlizsánkrém – Sutyinszky Zoltán;
– Földrajz, idegenvezetés – Bencsik János,
– Földrajz, idegenvezetés – Bencsik János;
– Felvételek, lejátszás, informatika – Pljesovszki Mihály;
– Kémia, természetismeret, mofetta, borvíz források – Melis Erika;
– Balesetvédelem, alapvető ismeretek –LitauszkiBeáta;
– Balesetvédelem, a sérülések ellátása – Paluska György;
– Népünk eredete, az írásmódok, a rovásírás – Hraskó Jenő Gergely;
– Iskolánk dala tanulása, gyakorlása – Farkas Beatrix;
– Népünk történelme – Prjevara János;
– Erdélyi kapcsolódások – Prjevara János;
Céljaink között szerepelt a közösségépítés. Most első alkalommal utazhattunk el valamennyien együtt, s ráadásul több napra, éjszakára. Minden közösen megélt pillanat, az együtt megtekintett nevezetességek, az ismerkedés a székelyek nyelvével, szokásaival, tréfálkozásaival, étkezési kultúrájukkal, kemény elhatározásaikkal erősebbé, teljesebbé varázsolta a közösséget.
A kirándulás minden percét nem oszthattuk meg székely ismerőseinkkel, de órákat, perceket együtt tölthettünk. Megéltük a várokozás, fogadás és a búcsúzkodás megható perceit. Együtt szorongtunk fizika, történelem, s hittan órákon, feleltünk a padban ülve a tanár kérdéseire, vagy oldottunk meg feladatot az okos táblánál. A lányok és fiuk közös focimérkőzését jóízű beszélgetések előzték meg, s követték. Mintha, régóta ismerősök lennénk.
Szavakkal nehezen írható le az élmény: a Nemzeti Összetartozás napján – június 4. – Gyergyócsomafalván 4 anyaországbeli, 1 kárpátaljai, és a helyi iskola diákjai, tanárai emlékeztek. Közösen, együtt, az összetartozók. Szem nem maradt szárazon a magyar és a székely Himnusz éneklése közben. Tartalmas, emlékezetünkben sokáig megmaradó perceket éltünk meg a templom hűvös kertjében ezen a forró napon.
Történelmünk számos emléke, nevezetessége, jellegzetessége várt reánk. Rácsodálkoztunk a soknemzetiségű Erdélyre. Szászok, örmények, székelyek, magyarok, románok közös otthonára, a vallások sokszínűségére. Láttuk a római múlt emlékeit, Hunyadiak emlékezetét, az ezeréves határt, a Rákóczi-várat a hegyekben. Tisztelegtünk Madéfalván a székely hősök emléke előtt emlékezéssel, szalagozással. Ismerkedtünk a legkeletibb vasúti őrház viszontagságaival Gyimesbükk határában, Bilibok Ágoston ízes, tudományos megközelítésében. Emlékeztünk a honfoglalásra a Békás-szoros páratlan szépségét csodálva. Közelről és távolról szemléltük a jellegzetes erődtemplomok világát, leginkább a Karcfalván található ragadta meg figyelmünket. Gyergyószentmiklós főtere nyújtott felejthetetlen „történelem órát”. Szász templom lelkésze és gondnoka, majd Csíksomlyó kegyhelye, a testvérek vezetése tette érthetővé a vallási sokszínűség jellemzőit a számunkra. S persze a számtalan köztéri alkotás, például a rendkívül ritkán megformázott Flóra szobor a településen, az iskola szomszédságában. S útközben a buszon a rövid beszámolók hozták közelebb a környék magyar emlékeit, sorolták, mint például Boczkó Dánielt, 1849 egyik hősét.
Irodalmi nagyjaink emlékei: Ady, Tamási Áron, Arany János. Csucsa, Szalonta, Farkaslaka. A természet csodáiban gyönyörködtek a diákok. Így: Gyilkos-tó, Békés-szoros, Medve-tó, Zetelaki víztároló, a Madarasi Hargita bejárható része, a Gyalui havasok, a Görgényi havasok, a Gyimesek, a Tatros folyó, a Somlyó nyerge, a Sóbánya látogatható része Tordán. Valamint a vizek. A borvíz források, melyek szinte mindig hívogattak enyhülést és gyógyulást adó vizükkel, a borvizes feredő, a számos pataka, a Maros, az Olt, a Tatros.
A helyiek mindennapi életébe pillanthattunk be órákra vagy percekre. Így a fazekas műhelye munka közben, gyapjú manufaktúra termeiben a feldolgozás folyamata. A jellegzetes népi építkezés példái a házak, csűrök, vermek, székely kapuk. Környezethez való alkalmazkodás példái: a szénarakás hegyi szabályok szerint, vagy a paszuly futtatása a karókra, illetve a sánc gondozása faluhelyen.
A vendéglátók – Bartalis Márton és Ildikó és családja munkálkodása a szálláson és a konyhán, hogy határtalan vendégszeretet, helyi ételek, otthoni ízek, a székely humor, a góbéság legyen a társunk. A sajátos, székelyes nyelvezet adta meg az együtt töltött órák hangulatát. No, meg a bölcsesség, a türelem, ami oly jellemző e táj lakóira. A természetben élni, farkasok, s medvék közt – így élhető meg: „mi jöttünk az Ő földjükre, nekünk kell alkalmazkodjunk”- házigazdánk, Marci szavai.
„Úgy csináljuk, hogy jó legyen” mondta Antal Teréz a Köllő Miklós Általános Iskola vendégszerető igazgatója. S mennyire, de mennyire igaza lett.
A helyi iskola nagy élménynek bizonyult, ahol együtt dolgoztunk, s láttuk a jövőt. Ahol minden osztály külön teremmel rendelkezik. Tanár, aki igényt formál, az ilyen jellegű munkára szaktantermet rendezhet be, akad szabad terem, szertár stb. A termekben „okos tábla”, a szükséges felszerelés adott az elmélyült munkához. A szaktantermekben középiskolákhoz méltó körülményekkel találkoztunk. Az udvarokon műfüves pálya, pályák az iskolában. A közelben jégkorong pálya.
Néztük a múltat, éltük a jelent, s láttuk a jövőt.
Hetedikes trefortosok Székelyországban. 21 tanuló, 3 tanár. 2015. 06.01 – 05.
Prejvara János
