Szarvas város újratelepítésének 293. évfordulójára emlékeztek tegnap a szarvasiak, szlovákok és magyarok együtt. Az ünnepi ceremónia a Vízi Színházban kezdődött, ahol elkészültének ötödik évfordulóján emléktáblát avattak fel. Ezen szerepelnek azok, akik a megvalósulásában jelentős szerepet vállaltak. Innen a tömeg a rézfúvósok vezetésével Tessedik szobra elé járult, hogy koszorúikkal fejezzék ki hálájukat a neves ős előtt.
Az Evangélikus Ótemplomban Lázár Zsolt esperes rövid istentiszteletével kezdődött, majd Frankó Anna lépett a mikrofon elé.
– Városunk ma nemes évfordulót ünnepel – kezdte hitvallásnak is beillő ünnepi beszédét a szlovák önkormányzat elnöke. – Újratelepítésének 293. évfordulójára gyűltünk ma össze ünnepelni és emlékezni. Emlékezni azokra a szlovák őseinkre, akik 293 évvel ezelőtt elindultak az ismeretlenbe, egy jobb remény, egy új haza keresésére. Boldog vagyok, hogy ezt a helyet, éppen itt találták meg, Szarvason. Nekik köszönhetően települtek ide az én őseim is.
A szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke megemlékezett a nagy elődökről, köztük név szerint Tessedikről.
– Hiszem, hogy most elégedett mosollyal tekint le ránk az égből. Ahogyan Tessediknek, úgy nekünk is művelni kell a fiatalokat, ne csak szép és gazdag múltunk, hanem reményteljes jövőnk is legyen – fejezte be hitvallását Frankó Anna.
Babák Mihály polgármester is háláját fejezte ki, ahogy ő nevezte, tót telepeseknek, majd kezdetét vette a kitüntetések adományozásának ünnepélyes ceremóniája. Ez évben is új díszpolgárt választott a város képviselő testülete. Elsőként ő vehette át a város legrangosabb elismerését.
– Szarvas Város évtizedek óta arra törekszik, hogy ezen cím, amely minden város kitüntetéseinek legnemesebbike, mindenkor őrizze meg méltóságát, a benne megtestesülő legmagasabb szintű elismerést. A csekély számú szarvasi díszpolgárok sorában a mai naptól már kettő élő kortársunk lesz. Egyikük az a Mótyán György Tibor, aki egész eddigi életét közöttünk és értünk töltötte – olvasta a jelölt laudációját Hegedűs Éva. Természetesen ez csak a laudációnak egy igen kis kiragadott része volt, de az utóbbi mondatban benne van minden, ami bizonyítja, hogy ez a díj jó helyre került.
A fentiek értelmében Szarvas Város Képviselőtestülete egyhangúlag találta méltónak Mótyán Tibort a Szarvas város díszpolgára kitüntetésre, ahogy a rövid hivatalos indoklás szólt, Szarvas város hírnevének öregbítéséért, a város fejlődéséért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.
A továbbiakban Szarvas városért kitüntetést Medvegy Pálné, Szabados-Tóth Gábor és Besenczy Zoltán, Szarvas város ifjú tehetsége kitüntetést, Gyulai Fanni, Litauszki György, Balczó Balázs, Nánási Attila és Janowszky Viktória, Közszolgálati Díjat Kisné Bodnár Ágnes, Mikó László, Hornok Lászlóné, Pedagógiai Díjat Pécsváradi Antal, Huszár Istvánné, Bagi Lászlóné,Gáspár Ildikó és Mátrai Mária, Közegészségügyi Díjat dr. Palov Katalin, dr. Hajzer Ildikó és Litauszky Zoltán, Szociális tevékenységért díjat az Emberöltő Alapítvány, Szűcs József, Ungvári Imréné és Bohus Krajó Tünde, Védelmünkért Díjat Csasztvan János, Beke Attila, Behan Tünde, Gyekiczki István és Dolozim János, Szarvas Város kulturális életéért díjat Hartay Csaba és Roszik Zoltán vehette át. Ez utóbbi díjat posztumusz ítélték meg a díjat Dankó Ervinné dr.-nak, Irma néninek, amit férje vehetett át. Utoljára, de nem utolsó sorban Garai Andrásnét szólították az ünneplők elé. Ő a Szarvas város gazdaság-fejlesztéséért díjat vehette át Babák Mihálytól.
A ceremónia után az ünneplő tömeg a Letelepedési emlékműhöz vonult, hogy itt is elhelyezze a hála koszorúit, amit a kamionok résein Tessedik is szemmel követhetett.
