Mit sem törődve a tikkasztó hőséggel, a Tessedik Táncegyüttes táncosai réteges népviseletbe bújtak, és derekasan helytálltak a Zenepavilon színpadán. Az együttes kamaracsoportja egy csokorra valót gyűjtött össze július 22-én azokból a táncokból, amelyeket az egy hónapja tartott tehetségtáborban sajátítottak el.
– A mi ifjaink vehettek részt ebben a táborban, ami mindössze 5-6 párra volt tervezve – tájékoztat ifj. Csasztvan András tánckarvezető. Minden nap más-más tájegység táncát tanulták, három különböző oktatópártól. Ez délelőttönként 3-3,5 óra próbaidőszakot jelentett, majd esténként visszatértek a tábor helyszínére, amikor az adott tájegység jeles napi ünnepi szokásaival ismerkedhettek meg.
A tábor feszített tempót követelt a fiataloktól, mely egyben felkészítésként is szolgált a felnőtt táncos életre.
– A hét közepén már látható nyomai voltak a fáradtágnak, de túl kellett lépniük rajta. Láttuk azt is, hogy nemcsak testileg-lelkileg jutottak túl ezen a holtponton, hanem az intenzív együtt töltött idő is meghozta a gyümölcsét. Jobban megismerték egymást, szorosabb kötelékek, barátságok alakultak ki, amit egy együttes életében nagyon fontosnak tartok – magyarázza a tűző nappal küzdve is lelkesen, miközben kövér izzadságcseppek gördülnek le a homlokáról.
A rátermettségét az utánpótlás generáció az elmúlt hetekben már többször is bizonyíthatta: felléptek a gyetvai folklórfesztiválon, a telekgerendási Országos Szlovák Napon és a Körös-völgyi Sokadalmon is.
A tánckarvezető vallja, egy táncos akkor mondhatja magát igazán annak, ha már nem csupán a lábával, hanem a fejével is táncol. Mindez pedig tükröződik a színpadon érzelmileg és arcon kivetülve is.
– Úgy gondolom, hosszú folyamat, míg valaki igazi táncossá válhat, de ezek a fiatalok már jó úton haladnak – summázza véleményét.
A közönség a „kis esti tánc” keretében egy országjáró válogatást kapott a tanultakból, kezdve a kalotaszegi táncoktól, a somogyi, dél-alföldi, nyírségi tirpák, széki férfitáncokon keresztül egészen a magyarpalatkai táncokig.
