Szenes János nyitotta meg a vasárnap esti előadást, aki bemutatta a Zentai Magyar Kamaraszínházat.
2013-ban az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős magyar színészosztálya, kilenc fiatal színművész együtt maradt, és Zentán állandó színtársulatot hozott létre. Az elmúlt évben Szabó Magda Sziget-kék című meséjét hozták el Szarvasra, amelyért a „Legjobb ifjúsági előadás” díját vehette át a színház igazgatója. Vasárnap este egy újabb mesét, Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány című novellájának adaptációját hozták el. Most is kilenc fiatal volt a színpadon, – többen több szerepet alakítottak, – de az elmúlt évhez képest két új névvel is találkozhattunk.
A történet főhőse Amarilla (Nagyabonyi Emese), Anya-Banya, a boszorkány (Nesic Máté) legkisebb, vörös hajú, szeplős lánya, aki beleszeret Király Kis Miklósba (Dévai Zoltán). Anya-Banya célja az, hogy a boszorkány-tanoncok – Amarillán kívül két nővére Marilla (Kiss Izabella m.v.) és Rilla (Lőrinc Tímea), megakadályozzák, hogy Miklós feleségül vegye Tündér Terciát (Molnár Gábor Nóra f.h.).
Érdemes elolvasni a novellát, amit az előadás hűen követett – dramaturg Német Ervin. Király Kis Miklóst Amarillán kívül többen segítették, lovak, különböző színű táltosok, Csillaganya, Csillagfiú és még mások. Akik megszemélyesítették az mesealakokat: Papp Arnold, Rutonic Róbert és Virág György. A történet végén, bár Miklós minden akadályt legyőzve feleségül veszi Tündér Terciát, Anya-Banya Amarillát széllé változtatja, mert segítette őt.
„Tündér Tercia háza körül különös szél támadt, lobogtatta a lakodalmi tüzeket, lebegtette a táncolók ruháit, bedudált a kéménybe. Király Kis Miklós, maga sem tudta, miért, elszomorodott. Kiosont a kertbe, a szélbe tartotta az arcát.
– Mit akarsz, te szél, miért szomorítasz?
A szél csak sírt, sírdogált körülötte, és mintha egy vörös hajtincset látott volna, egy szeplős arcot. Király Kis Miklós, a győztes, állt szomorúan a kertben.”
Az előadást zenei betétek kísérték, amely Keresztes Zoltán munkája, a zenére a koreográfiát Demcsák Ottó Harangozó-díjas koreográfus alkotta. Az egyszerű díszlet Pataki András, a jelmezek Rutonic Róbert tervei alapján születtek.
Nagyon tetszett a fény – árnyjáték, ami a mese világát nagyszerűen árnyalta. A fénytervet Komoróczky Gábor készítette. Nem értettem, miért este adják elő, hiszen kisebb gyermekeknek szólt, így a korábbi kezdés lett volna célszerűbb. Végül választ kaptam: az előadásnak fontos része volt a fényekkel, árnyékokkal való játék, amelyek napfényben nem érvényesültek volna.
A Zentai Magyar Kamaraszínház lelkes színészeinek bemutatásában ismét kedves mesét láthatott a szarvasi közönség. (A társulat nem csak meséket játszik, felnőtt előadások is vannak repertoárjukon.)
Az előadást rendezte Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, főrendezője.
A fotókat Babák Botond készítette.
