Annak ellenére, hogy estéről estére két helyszínen is minőségi kulturális programmal várják az érdeklődőket Szarvason, mindkét hely tömegeket vonz. Minden este megtelnek a Zenepavilon köré kitett székek, csakúgy, mint a Vízi Színház sorai is, de míg a Körös-parti deszkákon az ország színházainak, és most már cirkuszainak legjava mutatja be repertoárját, addig a Zenepavilon maradt a helyi előadóké. A kettő között kb. annyi a különbség, mint egy személytelen nagyváros, pl. Budapest és egy vidéki kisváros, pl. Szarvas között.
Tegnap este a Flamingó együttes lépett fel a kisvárosi Zenepavilon deszkáira, hogy régi és újabb slágerekből álló egyveleggel töltse ki a két harangzúgás közötti órát. A tér megtelt, és a siker természetesen most sem maradt el annak ellenére sem, hogy a zenészek, Hanzó György, Tőkés Zsolt, Kasik Péter és Krivik Viktor nem készültek a fellépésre, a pillanatra, ill. a közönség összetételére bízták, hogy mi kerül elő a hangszerekből. Cserháti Zsuzsa és Quimby dalok mellett Dés szerzemények kerültek a műsorba, és természetesen Charlie hozott egy viszkit.
A négytagú együttesben totális demokrácia uralkodik, derült ki a koncert végén, amikor megpróbáltam kicsikarni némi információt a zenészekből. Már az is 5 percnyi kérdezősködésbe került, hogy ki az együttes vezetője, mert mindenki mást tudott. Általában az énekes szokta vinni a szót, de Kasik Péter hivatásából kifolyólag inkább kérdezni szokott, szólógitáros meg nincs. Így a természetes kiválasztódás során maradt Krivik Viktor, aki a karján ülő lányával nem tudott olyan gyorsan lelépni a felé fordított diktafon elől, mint a többiek.
– Hanzó Gyuri és Tőkés Zsolt zenéjén nőttünk föl. Őket jártunk hallgatni, és így lettünk mi is vendéglátós zenészek. Miután ismertük az ő repertoárjukat, könnyű volt belecsöppenni az éjszakai zenélésbe – árulta el Viktor a kezdetekről. – Tizenéves korunk óta zenélünk. Még Kozák Lajos bácsi fúvószenekarában kezdtük, azóta mindenki több zenekarban is játszott. Öt éve találtunk egymásra. Minden rezgését ismerjük a másiknak.
Már öt éve játszanak együtt változatlan felállásban, de változó hangszereken, ugyanis egyszer mindenki egy hangszerrel arrébb ült. A szaxofonos szintizni kezdett, a szintis harmonikázni, a dobos modern elektromos kongára váltott. Kasik Peti, jelenleg szintetizátoron játszik, eredetileg szaxofonos volt, Hanzó Gyuri szintizett meg basszusgitáron is játszott, most harmonikázik és énekel, elevenítette fel a hangszerváltások sorát az együttes ideiglenes szóvivője.
– Annyira ismerjük egymást, hogy már tudom, mit fog énekelni, hol fogja elrontani, amit csak én fogok észrevenni. Tudja az egyik, hogy hol lehet beugrasztani a másikat. Az egyik számban csinálunk olyan ellentétes ütemeket, hogy meddig bírja a harmonikásunk az éneklést, hogy bírja a stresszt.
Szerencsére Hanzó Gyuri jól bírta. A nagycsaládias koncert végén még sokan ott maradtak a pakolás idején is beszélgetni, vagy meginni egy-két sört a Romkocsma teraszán. A végén csak annyit írtak a Zenepavilon emlékkönyvébe, hogy “csak a zene van”.
