G.E.
Egy éjszakára a Recirquel Újcirkusz Társulata párizsi mulatóvá varázsolta a Szarvasi Vízi Színház színpadát. Az első sor előtt kerek asztalok sorakoztak székekkel, ahova, mint egy mulatóban a közönség közül ülhettek le néhányan. A díszlet a harmincas évek mulatójának hangulatát idézte meg, érkezéskor harmonika szólt, ami már hangulatba hozta a nézőket (díszlettervező: Csanádi Judit). Az este kezdetén Babák Mihály Szarvas Város polgármestere, mint házigazda és Vági Bence a Recirquel Újcirkusz Társulat vezetője, – az este írója, koreográfusa, rendezője – vezették be a nézőket a rejtelmekbe.
Recirquel 2012-ben alakult, azzal a céllal, hogy megismertesse a világgal az új magyar cirkuszirányzatot. „A társulat a magyar cirkuszművészet erős technikai tudását és hagyományait megőrizve dolgozik a műfaj megújításán, melyben az artisták mellett egyaránt hangsúlyos a zene, a tánc, az ének, és a színház.” Vagyis az előadásban az artistákon kívül van énekes, táncos, színész és a zenét hatfős zenekar élőben játssza.
Már szinte félek leírni – nehogy elcsépeltnek tűnjön – de mesterfokon előadott előadást láthattak a nézők.
Az előadás Brassaï, (eredeti nevén Halász Gyula) fotóművész, megidézésével kezdődött, amikor is a nagyszerű fotóst jelenítette meg Egyed Brigitta színész, ahogy gépével fotózta az asztal mellett ülő nézőket. Brassaï Párizst fotózta, nem csak nappal. „Gyakran fotózta az éjszakai Párizst is. A hosszú expozíciós idő megállapításához egy cigaretta (Gitane vagy Boyard) végigégése volt a mérték.” (wikipedia)
Az este újszerűsége abban állt, hogy amíg egy-egy artista dolgozott a magasban, addig a színpadon lágyan szólt a zene, az ének. Nem volt bohóc, mégis vidám pillanatokat szereztek a nézőknek, a majomnak öltözött színész és a nagylabdán egyensúlyozó artista számával. Úgy érzem, nem egy-egy számot láttam egymás után, hanem egy jól felépített előadást, amelynek volt eleje, vége. Az este a levegőszámoké volt. Láttunk nagyon látványos, szépen kivitelezett produkciót dupla kötélen, trapézon, karikán, feszes- és lengődróton, tissue-n (szalag), egy hatalmas kerékben és lengő kínai rúdon. Egy vidám zsonglőr szám is bemutatásra került. Ezeket a teljesítményeket nem lehet leírni, ezeket látni kell!
Az artisták a Baross Imre Artistaképzőben végeztek. A Recirquel Társulat vezetője – Vági Bence – a híres, Sir Paul McCartney alapította és patronálta Liverpool Institute for Performing Arts koreográfus-rendezői szakán szerzett diplomát. Ott került kapcsolatba a kabaré, a revü, a cirkusz világával, amikor kutatási témaként kezdte foglalkoztatni a 19. század végén nagy népszerűségnek örvendő cirkuszi műfaj, a freak show – (amely a 18–19. század, valamint a 20. század elejének népszerű vásári mulatságok szórakozási formájáról, a másságról szól, itt a test másságáról van szó). (forrás: reciquel weblapja) Ha nem is freak showt, de igazi mulatóba illő, elegáns, showt láttunk. Az előadás módja, a forgatag, a mozgalmasság, hogy ámulatba ejtették, elvarázsolták a közönséget. Előfordult, hogy nem csak egy artista volt a színpadon, hanem többen, a közönség csak kapkodhatta a fejét, hogy mit is nézzen inkább, a levegőben dolgozó művészt, vagy a színpadot. Egy artistafiú a lengő dróton mutatta be gyakorlatát, a többiek a kis asztalokra szerelt eszközzel kézállásos úgynevezett handstand gyakorlatokat végeztek.
Nagyon profi előadást láthattunk, kiváló artistákkal: Farkas László, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Kapitány Olívia, Lakatos Leonetta, Dittmar Laido, Pintér Áron, Veress Zsanett, Wittmann Csilla; táncosokkal: Vasas Erika, Zsíros Gábor. Az énekes Czigány Judit, a színész Egyed Brigitta volt. Még egy megjegyzés: ezek a fiatal artisták magyar társulatnál kamatoztatják tudásukat, ami becsülendő.
A hatfős zenekar: zongora, Bubernyák Zoltán, gitár, Pintér Tibor, bőgő: Fonay Tibor, trombita: Pecze Balázs, harmonika: Marosi Zoltán, dobok: Hidász Tamás.
Az előadás zeneszerzője a kiváló zenész Sárik Péter. A zenéről el kell mondani, hogy annyira együtt volt a zene a produkcióval, hogy nem lehetett eldönteni, a zenére írták a koreográfiát, vagy a koreográfiára készült a zene – például a feszes drót számnál. Az elhangzott dalok szövegeit Vági Bence írta.
A színpadon történteket a közönség látta, de fontosnak tartom a háttérben dolgozókat is megemlíteni, mert a trapéz, a tissu, vagy a lengő kínai rúd mozgása, a függöny nyitása, zárása nem csak az artista erőfeszítése, hanem a hátérben dolgozók pontos precíz munkája is, az hogy biztonságosan felépítették a lengőszámok kellékeit és az artisták mesterfokon bemutathatták számaikat.
Az előadás artistamestere és szakmai segítője: Ocsai Böbe, a műszaki vezető Vladár Tamás, a szakértő alpinista, aki a magasban dolgozók biztonságáról gondoskodott. A szép jelmezeket Berzsenyi Kriszta, az este világítását Kiss Zsolt tervezte. A smink Ipacs Szilvia, a fodrász Marton Ádám volt. Ahogy említettem az este koreográfusa, írója, rendezője Vági Bence volt. Vagyis egy magas színvonalú előadás létrehozásához csapatmunkára van szükség, akik hisznek abban, hogy valami újat, valami nagyszerűt hoznak létre. A varázslat kedden este Szarvason sikerült.
Az előadás végén a közönség óvációval, felállva tapsolta meg a közreműködőket. Remélem 2016-ban is találkozhatunk a Recirquel Újcirkusz Társulat művészeivel.
