A hét derekán érkezett haza hegymászókalandjáról Molnár Előd, a GFF Gyakorló Általános Iskola diákja. Testvéréről, Molnár Ábelről már korábban írtunk, amikor megmászta a Mont Blanc-t, tehát Elődnek volt kit követni, de a dolog messzebbre, még abba a korába nyúlik vissza, amikor még járni sem tudott, és az első háromezresén is már három éve túl van.
– Gyerekkorom óta mászok – emlékezett vissza hegymászómúltjának 12 évére Előd, miután kipihente a Grossglockner-túra fáradalmait. Ez egy kicsit viccesen hangzott a pont ennyi idős srác szájából, de hegymászóként nem számít srácnak. Még egy éves sem volt, mikor a szülei hátihordóban vitték magukkal a hegyekbe. A 3798 méteres Grossgloglockner volt a negyedik háromezrese. 9 évesen édesapjával megmászta az Ahrnerkopfot (3051m), 11 évesen Tulpspitzet (3057m) és Kreuzspitzet (3164m).
Elődék augusztus 5-én érkeztek Kelet-Tirolba, Hinterbichlbe. Négy-öt napra tervezett akklimatizálódás közben megmászták a környék néhány 2000 méter körüli hegyét. A bemelegítésbe belefért egy mormotanéző túra és kalandparkozás is. Vasárnap az 1900 méteren levő parkolóból édesapjával, Molnár Pállal, és egy felnőttekből álló csapattal elindultak Ausztria legmagasabb csúcsa felé. Aznap 3454 méterig, az Erzherzog Johann menedékházig másztak fel. Ezt a bő 1500 méteres szintkülönbséget elég nehéz Szarvasról érzékelni, de kb. annyi mint százszor felmenni a Vízi Színház színpadáról a legfelső sétálóig azzal a nehezítéssel, hogy ott gleccseren és sziklákon kell ezt megtenni.
Az első éjszakát a menedékházban töltötték. A 129 fő elszállásolására alkalmas menedékházban csak aludni lehetett, tisztálkodásra sem volt mód.
Arra a kérdésre, hogy hogy élte meg ezt a levegőben is ritka kalandot, így mesélt Előd:
– Először átlépni a magashegyi határt nehéz volt, kicsit szédültem, de azt másnapra kipihentem. Korán reggel négykor keltünk és ötkor már indultunk is, mert délutánra már nagyon megolvad a gleccser és egész patak folyik az úton. Egy elég nehéz túra volt, mert először a gleccseren mentünk, majd sziklás részeken, ahol egymást kellett biztosítanunk kiálló vas cölöpökön. A gleccseren mászni ilyenkor nem veszélytelen. Három hete lecsúszott rajta két hegymászó, mert nincs rajta ilyenkor hó.
A hajnali négyes kelést kárpótolta a féltízes érzés, amikor felállhatott a 3798 méteres Gross Glockner csúcsára, mondta Előd. A látványban való gyönyörködés után egyhuzamban ereszkedtek vissza az 1900 méteren levő parkolóig. Ez az újabb 1900 méteres szintkülönbség kb. azt jelenti, hogy 190-szer lesétálunk a Vízi Színház tetejéről a színpadra.
Előd a szüleivel már a következő mászásokat tervezi. A Glocknerre vezető csúcsok sorából a kimaradt 3666 méteres Gross Venediger jön, ill. a 3473 magas Simonyspitzen. Tulajdonképpen most is a Venediger lett volna az eredeti cél, csak a mezőtúri Gulyás László, akivel a bátyja, Molnár Ábel a Mount Blanc-t is mászta most a Glocknerre ment, így adódott, hogy egy lépcsőt kihagyva vele tartottak Ausztria legmagasabb hegyére.
Előd, bátyjához hasonlóan kajakozik. Doxi az edzője. Úgy néz ki, hogy ha magas hegyeink már nincsenek is, megfelelő kezekben azért a Körös is jó alapot tud adni ahhoz, hogy elérjük az így vagy úgy magasra tűzött céljainkat.
