Újabb résszel jelentkezik közéleti rovatunk, melyben áttekintjük az önkormányzati képviselők elvégzett munkáját. Cél, hogy az egyén szemszögét is megismerjék, és rávilágítsunk arra is, hogy milyen sikereket könyvelhetnek el a város fejlődése terén. A sorban harmadikként Kiss Attila önkormányzati képviselővel beszélgettünk.
– Nem titkolja, hogy dolgozott korábban női ruhaárusként és iskolai gondnokként is, jelenleg pedig rezsi és adalékanyag készlet kezelői munkakört lát el. Miért vállalt közéleti szerepet?
– Hiszek abban, hogy sok minden már gyerekkorban eldől. Engem többnyire olyan emberek vettek körül, akik tudtak terelgetni, utat mutatni. Már középiskolásként diákönkormányzati tag voltam, bár akkoriban még fogalmam sem volt arról, mit szeretnék az élettől. Időközben az is megfogalmazódott, hogy szervezzünk egy városi szintű ifjúsági önkormányzatot. Ebben végre célt találtam, és úgy éreztem, hogy a közösségért is tudok tenni valamit. 2006-tól az Ifjúsági és Sportbizottság külsős tagjaként tevékenykedtem, ami elvezetett egészen a jelölésig.
– A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság és a Sport és Ifjúsági Bizottság tagjaként dolgozik. Ezzel együtt bizonyára látja napjaink egyik legégetőbb kérdését, a fiatalok elvándorlását is. Hogyan lehetne ezt kezelni?
– A probléma sajnos valóban érzékelhető. Ha csak a korábbi osztálytársaimat veszem alapul, közülük már csak kevesen maradtak Szarvason. Azt látom, hogyha valaki vidéken tanul, sajnos nem biztos, hogy haza tud jönni, bármennyire is szeretne. Vidéken ugyanis sokkal nehezebb érvényesülni, mint a fővárosban vagy külföldön. Bízom abban, hogy a 2014-2020-as EU-s ciklusban a támogatások rendszere átalakul, és látványberuházások helyett nagyobb keret jut a vállalkozások fejlesztésére, ami új munkahelyeket teremthet. De Szarvas város is tesz lépéseket a fiatalok megtartásáért. Most pl. az Ipari Park bővítését tervezzük, ami cégek letelepedését eredményezheti.
– Maradva az ifjúságnál, az önkormányzat tervei között szerepel egy átfogó ifjúságpolitikai felmérés, és tervezik az ifjúsági önkormányzat visszaállításán is. Hogy látja ezt a kérdést?
– A legutóbbi testületi ülésen megtekinthettük az elkészült kérdőíveket, ami az ifjúságpolitikai felmérést előzte meg. Nagy szükség van rá szerintem, mert ilyen jellegű átfogó felmérés kb. 10 éve nem készült. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy nagyobb rálátásunk legyen a köztünk élő fiatalok helyzetére, ezáltal pedig pontosítsuk az elfogadott Ifjúsági Koncepciót is. Az ifjúsági önkormányzat a szívem csücske, de úgy gondolom, ennek egy alulról építkező folyamatnak kell lennie. Ha ez nem így történik, akkor annak lesz egy kötelező jellege, amit a fiatalok nem szeretnek. Az önkormányzatnak szerintem ebben a kérdésben az a dolga, hogy nyitott legyen, és megteremtse a feltételeket.
– Ön előtt még négy év önkormányzati munka áll. Vannak olyan elképzelései, melyeket ez idő alatt szeretne megvalósítani?
– Bevallom őszintén, hogy amikor az önkormányzati választások előtt kopogtatócédulákkal jártam a lakosságot, akkor is mindenkinek mondtam: ígérni nem szeretnék. Az én kezem ott lesz az igennel szavazók táborában azoknál a döntéseknél, amely a település érdekeit szolgálja.