Szombaton este az Új Színház előadásában mutatták be Giorgo Pianosa komédiáját Mert a mamának így jó címmel a Vízi Színházban, Pozsgai Zsolt rendezésében.
Giorgo Pianosa – az interneten elérhető életrajza szerint – 1998-ban írta a darabot Tutti per la mamma! címmel. Ugyanakkor több forrás szerint maga a rendező, aki fordítóként is jegyzi a komédiát, Pozsgai Zsolt a komédia szerzője valójában, amelyet valamikor Iglódi István is megrendezett. Ez azért érdekes, mert a történet arról szól, hogy a látszat néha csal:
Adott az elegáns olasz Giannutri család, ahol hetente egyszer Mariánál (Bánsági Ildikó) a „mamma”-nál ebédel a család, „mert a mamának így jó!” A legidősebb fiú Giacomo ügyvéd (Lux Ádám), felesége Lívia megyei képviselő (Gregor Bernadett), a középső fiú Luigi nőcsábász autóversenyző (Vass György), az egyetlen leány Beatrice szűz, aki kolostorba készül (Tóth Auguszta). A színdarab kezdetekor a legkisebb fiú Salvatore halálának évfordulójáról emlékeznek meg, amikor megjelenik egy idegen, Monte Cristo (Dörner György), akiről nem derül ki semmi, csak az, hogy nem lehet elküldeni és láthatólag nagyon jól ismeri nemcsak a mamát, de az egész családot is. Ráadásul betoppan a meghaltnak hitt fiú Salvatore (Varga Ádám) és a szünetben mindenki elmélkedhet a látottakon.
A második felvonásban leleplezések sora indul meg: a családról kiderül minden hazugság és csak azért játszottak szerepeket, „mert a mamának így jó”. Megtudjuk az ügyvédről, hogy boldog postás és már régen elvált feleségétől, aki valójában az állatkertben a ketreceket takarítja. Sőt a közös gyermeket csak bérelték. Az autóversenyző fiú sikeres temetkezési vállalkozó és nőül vette bátyja elvált feleségét, majd elvált tőle. A szűz Beatrice kilenc gyermek anyja, és esze ágában sincs kolostorba vonulni. A legkisebb fiú azért rendezte meg halálát, mert színésznek készült, de ezt a mama nem engedte. Fény derül az inas és a szobalány titkaira is és a sorból nem maradhat ki a mama sem, akinek múltjára Monte Cristo világít rá, és természetesen az ő titokzatos személyéről is lehull a lepel.
A kicsit nehéz első felvonás után a második könnyedebb, humorosabb lett. Különleges részlet, hogy a főszerepeket játszó család az előadás alatt végig a színpadon volt. Összességében egy szürreális, de kedves, vidám mesét láttunk, amin – a színészek magas színvonalú játékának is köszönhetően – kitűnően szórakoztunk.
Díszlet, jelmez: Húros Annamária, zenei szerkesztő: Papp Gyula. Koreográfus és a rendező munkatársa Szelőczey Dóra. Rendező: Pozsgai Zsolt.
