Földesi Zoltán főtanácsnok köszöntötte az év utolsó vers a víz fölött estjén a közönséget és a fellépő művészeket, – a Kossuth-díjas – Jordán Tamást és Huzella Pétert, akik Baka István Yorick utolsó monológja címmel, a húsz éve meghalt költő egyik művét vitték színpadra. A zenei részben Huzella Pétert gitáron és harmonikán Huszár Mihály kísérte.
Jelen sorok írója a Cervinus által rendezett első 24 órás versfolyam éjszakáján Rubold Ödön tolmácsolásában hallott a költőről. Baka István költő és műfordító, aki 1948-ban Szekszárdon született. A költő így vall önmagáról: “plebejus vagyok,” nem vagyok sem népi sem urbánus.” …”nekem szellemi hagyományokat kellett keresnem, könyvekből. Tehát ami nekem hagyomány, az szinte mind könyv.” 1974-től Szeged lett otthona, ahol egyetemi éveit is töltötte. A Kincskerő főszerkesztője, és a Tiszatáj című folyóirat munkatársaként is dolgozott.
Huzella Péter szerint: „Talán a vidéki életnek is köszönhető, hogy nem lett széles körben ismert költő egy Budapest-centrikus szocialista világban. Baka István, aki rövid pályafutása alatt sokat kísérletezett a költői képalkotás megújításával, a költészet zeneiségében rejlő lehetőségekkel a szerepjáték-poézissel.”
A Yorick monológjai 1990-ben íródott. Nem könnyű olvasmány, de a mondatokat, gondolatokat hallgatva, nagyon szép és értékes estével zárta Jordán Tamás és Huzella Péter a vers a víz fölött 2015. évi sorozatát. Aki szereti a verseket, menjen el a könyvtárba, és vegye ki Baka István köteteit, érdemes!
A fotókat Babák Bence készítette.
