Még sohasem volt olyan népszerű a Nyári Művészetek Tábora, mint az idei évben. Összesen 25 alkotó kereste fel a július 20-24-e között meghirdetett jubileumi tábort. A 10. év meghívott vendége Harsányi Zsuzsanna grafikus-festőművész volt, aki a pasztell világába vezette be az érdeklődőket.
– Nagyon színes a kiállítás, ami részben annak tudható be, hogy 27 alkotónak van kitéve képe – fogalmazta meg Terhesné Szekera Ilona köszöntőjében. Mind különböző egyéniségek, más érzelmi töltéssel, más háttérrel és tudással érkeztek. Leginkább egy palettához hasonlítóak, amelyen ugyancsak sok-sok szín található. Majd kevergetésükkel csodálatos színek élednek, mint ahogyan ez itt is történt.
Sarfenstein Ditta – a tábor egyik fiatal alkotója – édesanyja verssorait hozta el a közönségnek, Turna-Barát Tamás pedig gitárjátékkal kedveskedett a hallgatóságnak.
Ahogyan elhangzott, a művészeti táborban szinte minden korosztály képviseltette magát: a tanulmányait alapozó fiataltól kezdve a fiatal felnőtt és középkorosztályon keresztül egészen a tapasztalt idősebb generációig. Az alkotók többségében Szarvas és vonzáskörzetéből kerültek ki, de a tábor híre egészen a fővárosig eljutott.
– Lassan eltűnik az amatőrizmus, a helyét pedig átveszi a profizmus. Lehet, hogy a szakavatott szem számára van a képeken egy kis hiba, de úgy gondolom, hogy mindegyik megérett arra, hogy mások is gyönyörködjenek benne – összegezte észrevételeit Griricz Katalin, az Ifjúsági és Sportbizottság elnöke.
Terhesné Szekera Ilona köszöntet mondott a bizottságnak és a Szarvasi Medicago Kft.-nek és a Tessedik Sámuel Múzeumnak a támogatásért, amelyek révén színvonalasabbá tudták tenni az alkotóházban és a természetben eltöltött napokat.
Korbely István művészeti vezető elmondta, cél, hogy a tábor résztvevői jól érezzék magukat, ezért törekszik rá, hogy nem legyenek „iskolaszerűek” a foglalkozások. A szabad tematika is ezt a szándékot erősíti, vagyis a szárnypróbálgató művészek kedvük szerint festhetnek.
– Mindig az alkotó saját munkáján belül próbálok segíteni – vallja a festőművész. Nem az én akaratom érvényül, hanem igyekszem azonosulni a témával és a kép készítőjével. Úgy érzem, a résztvevők rengeteget fejlődtek, különösen igaz ez a fiatalokra, akik még jól formálhatók.
Az egykori táborlakók emlékül egy-egy vázlatfüzetet vehettek át, jelezvén, hogy a rajz mindig a kezdet, amely a gyakorlással kikövezett út végén elvezet a kiforrott remekműhöz.
