Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt – a mártírhalált halt tábornok, Vécsey Károly utolsó gondolataival kezdődött az október 6-i megemlékezés Szarvason. Molnár Istvánné, az Oktatási és Közművelődési Bizottság hangsúlyozta, a méltó múltidézés összetartó erőt sugároz, és példával jár elöl az mai ifjúság számára.
Babák Mihály polgármester büszkeséggel szólt arról, hogy a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ahogy mondta, a keresztény hit megköveteli a megbocsájtást, de felejteni nem tudunk.
– Ezek az emberek azért haltak meg, mert tudtak hinni valamiben – fogalmazott. Tudtak hinni a szabadságban, az egyenlőségben, a testvériségben. Nem is volt mind magyar, de mindent feláldozott. A legdrágább kincsét is, az életét.
Kiemelte, áldoztuk nem volt hiábavaló, mert örök példaként szolgál a magyarság számára. A legfontosabb, hogy ne feledkezzünk meg a történelem hőseiről, és becsüljük meg a jelenben is a hazánkat.
– Tehetünk hétköznap mi is valamit. Adjunk életünkből egy pár percet ezért az országért, egy pár napot a családért, a városért és a többi emberért. Úgy gondolom, ha összefogunk, és mind cselekvő polgárok leszünk, akkor nyugodtan hajthatják le a fejüket az idősebbek, mert szép, bizakodó, szabad, független hazában élhetek – zárta gondolatait.
Ezt követően a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola végzős tanulói ünnepi műsor formájában tekintettek vissza a tragikus eseményekre. A költemények mellett felidézték a kivégzett tisztek alakjait és utolsó mondatait is.
Lázár Zsolt esperes Damjanich János imádságát olvasta fel, amit a kivégzése előtti utolsó éjszakán írt. Az önkormányzat, pártok, intézmények és civilek képviselői végül elhelyezték a kegyelet koszorúit az aradi vértanúk emlékművén.
