Egy igazi kalandregény volt Bereményi Géza élete, ami a szerencse, a véletlenek és a tehetség különleges elegyéből tevődött össze. A sokarcú alkotó Cseh Tamásnak dedikált szövegei és rendezései mellett számos forgatókönyvet és kötetet is jegyez. A Kossuth-és Balázs Béla-díjas író október 7-én a Szarvasi Városi Könyvtár vendége volt.
– Minden egyetlen év leforgása alatt történt. A hosszú, hányatott fiatalkor után a bölcsészkarra jártam, magyar-olasz szakra. Ott összeismerkedtem idősebb egyetemistákkal, akikről kiderült, hogy írnak. Hívtak, mondván, hogy biztos én is írok, mert olyan jókat beszélgettünk. Akkor én azt hazudtam, hogy igen, így van, de majd később mutatom meg az írásaimat, mert át kell szerkesztenem – avatta be a hallgatóságot karrierje első nagy mérföldkövébe.
Így született az első két novellája, amik újabb füllentéseket követően megtöltöttek egy kötetet. Bereményi Géza tehát, ahogy mondja, elfogadta a „hívást”, és átadta magát az irodalomnak. Nem sokkal később megírta az első forgatókönyvét és színpadi darabját is, melyekről ma már nem fél kijelenteni: rosszak voltak. A hibáiból azonban gyorsan tanult, és felismerte, hogyan kell jól forgatni a tollat.
A dalszövegíró őszintén beszélt Cseh Tamáshoz fűződő legendás kapcsolatáról is. A negyven éves barátság egy belső késztetésből indult, vagyis ki akarta próbálni ezt a mesterséget is, és felajánlotta az akkor még házibulikban éneklő rajztanárnak, hogy ír neki dalszövegeket.
– Olyan volt, mint egy színész és egy rendező kapcsolata. Egyszer azt mondta: Géza, valld be, hogy azokat a szövegeket, amiket nekem írsz, azokat a kocsmában sem mernéd elmondani, annyira veszélyesek. Igen, így van, feleltem. Mire így szólt: akkor te egy gyáva ember vagy, mert amíg én kiállok és énekelek, te a háttérben elbújsz. Erre én azt mondtam neki: Tamás, te is valld, be hogy azokat a dalszövegeket, amiket neked írok, te évekig énekled, mire rájössz, miről szólnak. Akkor tehát egy gyáva és egy tudatlan ember szövetségéből lettek ezek a dalok – osztott meg a közönséggel egy közös munkájukra jellemző történetet.
A mintegy másfél órás, Németh Judittal folytatott beszélgetés során szó esett az első filmjéről, a Tanítványokról és a magyar filmtörténet egyik kultikus filmjéről, az Eldorádóról is. De fény derült olyan személyes adalékokra is, mint pl. hogy alig öt évesen egy tiltott gégemetszést alkalmazva élte túl a diftériát, és többszörösen a nagyszüleinek köszönheti az életét.
– Majdnem minden meghívásos volt az életemben. Most már, így idősebb koromban, magam hívom meg magam, én adok magamnak témát, és én csinálom – összegezte a szakmai sikerek egyik kulcsát.
Az író most sem tétlenkedik. Önéletrajzi regényén dolgozik, melyben kíméletlen igazsággal ír gyermekkoráról és fiatal éveiről. Egyes részletek már olvashatók különböző vidéki irodalmi folyóiratokban, a teljes regény pedig várhatóan jövő év elejére készül el.