A csütörtöki főpróba után pénteken és szombaton este – mindhárom napon majdnem teltházzal – a Cervinus Teátrum bemutatta Martos Ferenc Lili bárónő című operettjét, Huszka Jenő zenéjével, Belinszki Zoltán átdolgozásában, Derzsi György zenei vezetésével. Az előadás szereplői részben Szarvason már játszott művészek voltak, de három új színművésszel is gyarapodott a Cervinus Teátrum – nem állandó társulata. Szombaton este a szereplőket állva tapsolta meg a közönség. Az operettet Varga Viktor rendezte.
A történet kezdetén Illésházy László gróf (Boronyák Gergely) édesapja halála után eladta az ősi birtokot, az adóssággal együtt. Éppen csomagol, amikor megérkezik volt kedvese, Sasvári Clarisse színésznő (Szemerédi Bernadett), aki a kihűlt érzelmeket szeretné felújítani a gróffal – a gróf ugyanis színdarabot írt, amiben a színésznő volt a főszereplő, ezúttal azonban hatástalan Clarisse csábítása. A férfi már indulna, amikor megérkezik az új tulajdonos, Malomszegi Ernő báró (Nádházy Péter), aki megvette az ősi kastélyt adósságával együtt. Vele van lánya, Lili baronesse (Erdélyi Timea) és a vagyontalan Remeteházi Galambos Iván Alfréd Frigyes (Maróti Attila), aki feleségül szeretné venni Lilit. A gróf ingujjban van, a találkozáskor hirtelen kezébe kapja – zakó helyett – Józsi komornyik (Magyari László) otthagyott mellényét, mire a báró, azt hiszi háziszolga, és állást ajánl neki, mert kell valaki, aki ismeri a grófi viselkedést. László megpillantja Lilit, és megababonázza a szép bárókisasszony, így elfogadja Malomszegi ajánlatát –, belemegy a játékba.
Közben Becsei, Illésházy gróf tiszttartója is színen van, akit a pénz mozgat, mindent csak pénzért hajlandó elintézni, a szálak sokszor az ő kezében futnak össze. Megérkezik a kastélyba a két Illésházy grófkisasszony, Agátha (Dósa Zsuzsa) és Chistina (Varga Anikó), akik jussukért jöttek, immár hatodik alkalommal. Ezzel együtt van a társaság, akik mindannyian saját boldogulásukat akarják, de nem biztos, hogy minden úgy sikerül, ahogy szeretnék. Szerelmes, mulatságos és feszült pillanatok váltják egymást, de ahogy az operettben és a mesében lenni szokott, mindenki boldog lesz a végén.
Erdélyi Timea a toporzékoló, a színésznőért rajongó kislányból érett bárónőt varázsol a színpadra Liliként az előadás végére. Bebizonyította, hogy nagyon jó színésznő, énekhangjával, magas szintű tánctudásával, pontos, precíz játékával, engem lenyűgözött. Nagyon szerethető, kedves Lilit mutatott meg a közönségnek. Lili –Timea, a „Bíborban ég az alkonyég” kezdetű dalt, már szerelmes lányként énekelte nagyon szépen. Változásai az előadás folyamán érezhetőek.
Boronyák Gergely László grófja a nagyvilági életet élő fiatalemberből, egyre inkább felelősséget vállaló férfivá válik. Lilivel szinte az első pillanattól kezdve megtalálják a közös hangot. Változása akkor éri el tetőfokát, amikor úgy dönt, kiszáll a játékból, mert Lili többet jelent számára, mint gondolta. De meg kell járnia a poklot, hogy elnyerje Lili szerelmét, rá kell jönnie, hogy igazán Lilit akarja. Boronyák Gergely elegánsan alakította László grófot, hangja nagyon szép – különösen –, ha nem fogja vissza.
Szemerédi Bernadett Clarisse-ként döfi a tőrt Lili szívébe, ám alakja mégis szerethető. A csak magával törődő, mindenkin keresztülgázoló színésznőből talán egy boldog asszony válik Frédi oldalán, aki „egyáltalán nem logikus lépés számára, hiszen se pénze, se rangja” (mondta Bardon Ivett a másik Clarisse). A fiatal színésznő – Szemerédi Bernadett – nagyon szép hanggal, jó játékkal játszotta a szubrett szerepét. Maróti Attila „dolgozott” talán a legtöbbet, hiszen Frédi szinte mindig a színpadon csetlik-botlik és a legtöbbször fergetegesen táncol is. Maróti Attila énekhangját most is jó volt hallgatni, igazán szerethető figurát varázsolt a kelekótya Frédi szerepéből a színpadra. Kettősük minden tánca fergeteges volt.
Dósa Zsuzsa Agáthája zseniális, ahogy megjelenik a színpadon, oda kell figyelni rá, ahogy Varga Anikóra is. Együtt léptek, együtt mozogtak, nagyon jó párost alkottak. Sztepptáncuk magával ragadó. Átváltozásuk csábító kisasszonyokká meghozta a nyíltszíni tapsot Dósa Zsuzsa számára. Mindkettőjük figurája tele van humorral, mégsem egyforma a két testvér – Agátha keményebb, merevebb, Christina engedékenyebb, lágyabb. Nádházy Péter Malomszegi bárója jól érzékeltette az újgazdag embert, akinek pénze van, de neveltetése hiányos. Jó volt, hogy az alakítása nem tette nevetségessé a bárót, hiszen saját maga is tudta hiányosságait és tudott derülni is rajta, ezért vált a figura szerethetővé. Nádházy Péter énekhangja az egyik legjobb volt. Magyari László mindhármuk számára egy közös fergeteges táncbetétet koreografált, amelyet fantasztikusan adtak elő „Ha szív fiatal” című dalra.
Benkő Géza Becseije azért tetszett, mert visszafogott volt. Nem próbálta humorosabbá tenni annál, mint amennyire kellett, és ez pontosan elég volt, hogy egy tudatosan működő, korrupt figurát láthasson a közönség, aki azért szerethető.
A koreográfia Magyari László alkotása, aki nagyszerű munkát végzett. A táncbetétek a szerepekhez igazodtak, a színészek kifogástalanul mozogtak a színpadon. Az akrobatikus elemek, emlékezetesek maradnak. A tánckar mosolygós, szép mozgású táncosai színesítették a jeleneteket. A táncosok: Balázs Henriett (aki rövid énekkel is remekelt), Biczó Panka, Dunaveczki Éva, Kinyik Flóra, Balogh Dávid, Finta Gábor, Horváth Dániel, és a koreográfus Magyari László.
Varga Viktor rendező megint nagyon profi előadást vitt színpadra, a zene, a szereplők, a táncosok, a jelmez, a díszlet, minden teljesen szinkronban volt. Pörgős, nagyon nagy ívű előadás született.
A darab dramaturgja Belinszki Zoltán. A nagyon szép, látványos jelmezeket Nagy Szilvia tervezte, Szécsi Hajnalka és Zleszik Erika készítette, a férfi jelmezeket Petrovszki Árpád készítette. A díszlet, a plakátterv és a szórólap Jakub Branický lenyűgöző munkája.
Az előadás zenei vezetője Derzsi György, korrepetitor Iváncsó Viola és Iváncsó József volt.
Rendezte Varga Viktor, asszisztense Csasztvan Zsuzsanna volt.
Decemberben újra lesz Lili bárónő. Clarisse szerepét akkor Bardon Ivett veszi át.
