2009-ben indította el az Országos Szlovák Önkormányzat Közművelődési Központja a Táncforgatagot, aminek azóta is hagyományosan Szarvas ad otthont. A Táncforgatagot seregszemleként aposztrofálja dr. Király Katalin, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatója, etnológus, a rendezvény mozgatórugója. Seregszemle és nem verseny, hangsúlyozta, mert a szervezők kezdettől fogva nagyon ügyelnek arra, hogy a rivalizálást száműzzék a levegőből, mert a versenyhelyzet a hagyományápolásnak a kárára mehet. Itt ilyen nincs. Itt komoly szempontok alapján pontokat kapnak a szakmai zsűritől, és kvalifikálódnak, azaz elérnek egy ponthatárt. Maximum 120 pontot lehet összegyűjteni. A 120-101-ig arany, 100-tól 81-ig ezüst, alatta pedig bronz minősítést kapnak a csoportok előadásukra, amit jellemzően saját gyűjtésükből állítanak össze.
– Gyönyörű gyűjtéseket végeznek a települések. Itt előírás és követelmény az, hogy mindenki a saját települése anyagával jöjjön fellépni – mondta dr. Király Katalin, aki egyből elárulta, hogy ez neki, mint technológusnak is nagy segítség a kutatómunkájában, de jót tesz a hagyományok ápolásának, minél mélyebb megismerésének is, hiszen a gyűjtés során a fiatalok megismerkednek szűkebb területük viselkedési és öltözködési szokásaival is.
– Nem az a fontos nekünk, hogy versenyeztessünk, hanem az, hogy szakmai tanácsot adjunk az együtteseknek hogy segítsük az otthoni, mindennapos munkájukat. Itt éppen ezért úgy döntöttünk hogy nyilvános értékelést tartunk. Nem az együttes vezetőit hívjuk össze, és nekik mondjuk el, hogy mi nem tetszik, hanem mindenki ott lehet a nyilvános értékelésen, vagyis minden csoporttag hallgatja, hogy a zsűrinek mi nem tetszik – árulta el a szakmai grémium elnöke a minősítés és a minősítő filozófiájáról.
Az együttesek négyévente jönnek minősülni. Aki háromszor arany minősítést szerez, automatikusan megkapja a Lami István-díjat. Lami István népművelő, néprajzkutató, országos néptáncfesztiválok szervezője a galgamenti Püspökhatvanból származó tót legény volt, megkerülhetetlen alakja a szlovák hagyományok ápolásának. Az első Lami István-díjat pont a püspökhatvani táncegyüttes kapta, árulta el dr. Király Katalin.
– Miért pont Szarvas? – tettük fel a kérdést a seregszemle szervezőjének. Ettől kezdve a város marketinganyagába egy az egyben illeszthető felsorolás következett:
– Mert amikor a Táncforgatag indult, készült el a művelődési központ felújítása, ami így tökéletesen alkalmassá vált egy 200-300 főt megmozgató többnapos esemény lebonyolítására.
– Távol esik Budapesttől, ami egybetartja az öt nagyobb régióra tagozódó magyarországi szlovák közösség képviselőit a fellépések után, mert nem rohannak haza a színpadról, hanem megnézik egymást, együtt töltik a hétvégét.
– A művelődési központ munkatársainak nagyon nagy gyakorlatuk van az ilyen fesztiválok megrendezésében.
– Olyan az infrastruktúra és a fogadtatás, hogy mindenki nagyon szívesen vesz részt a rendezvényen.
– Nem mellesleg Csasztvan András állandó tagja a zsűrinek is, hiszen szakmailag egy olyan emberről beszélünk aki, nem egyszerűen nívódíjas koreográfus, de táncpedagógus is, aki kinevelt több generációt – tette hozzá a felsorolás végén, de nem utolsó sorban dr. Király Katalin. A zsűriben egyébként olyan szakmai tekintélyek ülnek, mint dr. Felföldi László, Barbócs Sándor, vagy Vlastimil Fabisik, a gyetvai fesztivál szervezője.
Ezen a hétvégén hat csoport minősíttette magát. Az időpontváltozás miatt többen, főleg szólisták, sajnos visszamondták a részvételt. Ezen a hétvégén az együttesek közül egy arany, három ezüst és két bronz minősítést kapott.
