Élő történelemként hordozza magában az ’56-os forradalom emlékét Wittner Mária. Az akkor alig 19 esztendő fiatal lány felismerte a változás szelét, és az első naptól kezdve részese akart lenni az eseményeknek. Hajtva meggyőződése és hite által, nem félt szembeszállni a szovjet erőkkel sem, s bár megsebesült, halálra ítélték és évtizedeken keresztül meghurcolták, ma sem szégyelli tetteit.
Az egykori forradalmár október 20-án az Evangélikus Ótemplom közönségének tárta fel múltja kitörölhetetlen darabkáit. Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke köszöntőjében emlékeztetett, a ’90-es évek elején, amikor ő tanulta a XX. századot, még nem tanították a forradalmat. Túl közel voltak a dátumhoz. Mára ez szerencsére megváltozott.
A rendhagyó történelemórára a 78 éves asszony két gyermeknaplót hozott magával, amikből kiderült, hogyan érzett és gondolkodott abban az időben a fiatalság.
– Neveltetésemnél fogva is egyértelmű volt, hogy a barikádoknál kötök ki – meséli a hajdanán a karmelita rendnél nevelkedett asszony. Mi még a valós történelmet tanultuk, nekünk nagyon nagy ünnep volt március 15-e vagy augusztus 20-a. Mindez valószínűleg az embert már tudat alatt a frontvonalba hajtotta, de igazán csak az érzi át ezeket a forró napokat, aki ott volt. Soha nem gondoltunk rá, hogy itt akár meg is lehet halni, pedig nagyon sokan meghaltak.
A fiatal szabadságharcos a szovjet invázió idején egy aknarepesztől megsebesült, és kórházba került. Noha később sikerült Ausztriába szöknie, egy hónap múlva hazajött, és ahogy mondja, várta a sorsát. Összesen 13 évet töltött börtönben, ebből kétszáz napot halálraítéltként.
– Azok voltak a legnehezebb napok, amikor embert akasztottak, s ez alól csak néhány nap volt kivétel. Amikor vitték őket kivégezni, végigsüvöltötték a folyosón a nevüket és az üzenetet, amit hátrahagytak. Ilyenkor szinte ordított a csend, az ember belesüllyedt a gondolataiba, és bizony küldött egy imát utánuk – eleveníti fel még most is fájó szívvel a legrettegettebb perceket.
Ebben az időben fogadta meg, hogy sohasem nem fog hallgatni, hanem mindig az igazat mondja. S teszi ezt mindazokért, akik a forradalom áldozativá váltak, akik a legnemesebbet, az életüket áldozták fel a hazáért. Ígéretét csak rövid ideig szorította háttérbe a szocializmus, amikor a fia fölnevelésért hozta meg ezt az áldozatot.
Az utókornak szánt üzenetei közül kiemelte, a tisztesség hosszútávon kifizetődő, de ezt sosem pénzben mérik. S olykor tévedünk, hibázunk, vétkezünk, de ettől még lehet igaz ember valaki, és tévedések nélkül nem megy előre a világ.
Wittner Mária rendhagyó történelemóráját Orosházán folytatta, végül a gyulai polgármesteri hivatalban mondott ünnepi beszédet a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésén.
