Deák Márta foltvarró munkáiból nyílt önálló kiállítás a Tessedik Sámuel Múzeum kis kiállítótermében, kezdenénk a cikket a szombati eseményről, és előhúznánk a kiállításokról egy sablont, de a Mártával folytatott interjú és Medvegy Pálné megnyitója után világossá vált, hogy nincs idepasszoló raktáron.
– A foltvarrás az utóbbi három évben a szenvedélyemmé vált a gyerekeim mellett – árulta el az előzményekről Deák Márta kérdésünkre. Ahogy az a későbbiekben kiderült, a mondat végének igen fontos szerepe van a Márta életében.
– Évek óta foglalkoztat engem ez a téma. Először az interneten bolyongva, onnan tanulva kezdtem. Ami a kiállításon látható, abban már a net mellett van saját ötlet is, ill. foltvarró kiállításokról származó is. Ezek a kiállítások arról szólnak, hogy szabásmintákat és tapasztalatot is cserélünk egyben, átadjuk a tudományunkat egymásnak. A munkák között vannak tematika köré épülő darabok, de nonfiguratív minták is, ezeket én rajzoltam, ezek abszolút az én kezem munkái – mutatott a terem felé Márta, aki a saját örömére a faliképtől kezdve a franciaágy-takaróig, a táskáktól a dekorációs tárgyakon át a gyerekjátékokig mindent varr.
Arra a kérdésre, hogy mennyi időt tud a hobbijával tölteni, azt mondta, attól függ, mennyi ideje marad rá. Az, hogy egy perce is marad, már maga a csoda, ha tudjuk azt, hogy hét gyereket nevel. Erre mondják azt, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, azzal a másik értelmetlennek tűnő mondással kiegészítve, hogy egy nap 24 órából áll, plusz az éjszakából. A hét gyerek mellett ennek az utóbbinak is kell hogy valóságtartalma legyen Márta életében.
– Minden nap varrok. Ha keveset is, de minden nap. Általában hétvégeken jut rá több időm, mert hét közben meg iskola, meg…, á, bonyolult – és ebben ki is merült a magyarázat a hogyanra. A titkot megtartja magának, így számunkra marad a 24 órából való gazdálkodás.
Három év alatt a technikája nem változott, de a keze alól kikerülő darabok minősége igen. Ezalatt a rövid idő alatt az alapoktól eljutott addig, hogy ma már profi minőségben készíti a patchworkjeit. Ami nem felel meg egy kiállításra, el sem hozta. Rengeteg gyerekcucca van, mondta, mert sokat varr a hét gyerekre, akik közül egy vér szerinti, a másik hatot neveli, de mind a hetet sajátnak tekinti. A legkisebb még karonülő, még beszélni sem tud. A nagyobbak mind Anyának szólítják őt, ill. Apának a férjét, aki partnere mindenben. Ha kivonjuk a negatív kicsengését a mondásnak, rájuk igaz, hogy megtalálta a zsák a foltját.
A megnyitón Medvegy Pálné mondott megható beszédet, ill. Fonád Zoltán játéka adta meg a keretet az ünnepélyes hangulatú eseménynek, aki zárásként elgitározta és elénekelte kedvenc szabásmintáját.
A végén két cím pályázott ennek a cikknek az elejére. A másik ez lett volna: Kiállítás nyílt Deák Márta patchworkjeiből és családjából, de félő, hogy ezt az elején még félreértették volna.
