Babák Z
14. alkalommal rendezte meg Csabacsűdön a szlovák önkormányzat a Vecerka című rendezvényét, amire az idén hét településről, Mezőberényből, Elekről, Szarvasról, Kardosról, Örménykútról, Kondorosról és Kétsopronyból jöttek vendégek. A megnyitón Válkovszki Mihály, a csabacsűdi Szlovák Önkormányzat elnöke, Molnár József, a falu polgármestere, és Mótyán Tibor, számtalan, a szlovákságért tett érdemeiért adományozott díj bortokosa köszöntötte a vendégeket.
– A szarvasi és a Szarvas környéki szlovákok nagy része a tanyavilágban lakott, és megtalálták a módját annak, hogy hogy szórakozzanak. Amikor idejük engedte, akkor összehívták a környékbeli ifjúságot. De nem csak az ifjúságot. Ott volt az idősebb generáció is és szórakoztak egyet. Ilyenkor valamelyik jobb módú gazda tanyájában kiürítették a nagyobb szobát, vagy pedig voltak olyan épületek, a legeltetési társaságoknak voltak társult tanyái, és ezekben több helyiség volt kiüríthető, ezeket kihasználva rendeztek ilyen estélyeket – mondta Mótyán Tibor köszöntőjében.
Itt tanulhatták meg a fiatalok az idősektől a táncot, mint pl. a Bracsok-csárdást, tudtuk meg tőle, itt tanultak meg a lányok az idősebbektől hímezni, kötni, horgolni, aztán ezt kiterjesztették további közösségi alkalmakra is, a tollfosztóra, a zabijacskára, azaz a disznóvágásokra, vagy a fonóra és a kukoricafosztásra. Ezeken az alkalmakon midig megjelentek a citerások, megszólalt egy-egy dallam és itt tanulták meg a fiatalok az idősebbektől a szokásokat, emlékezett vissza fiatalkorára.
Máshol nem volt erre lehetőség. Nem voltak a tanyákon tánciskolák, nem volt bálos rendezvény, így hát ezek maradtak a szórakozás helyszínei. Ezeken a vecserkázásokon mindenki elmondta azt az új hírt, amit éppen megtudott, az idős emberek pedig meséltek. Nem volt rádió, televízió, mobiltelefon, internet, az idős embereket hallgatták a fiatalok. A lányok hímeztek, ami pótcselekvés volt a számukra, az is bizonyítja, hogy nagyon sokszor kicsordult az ujjukból a vér, mert nem oda néztek, ahová ölteni kellett volna, hanem fiú szemébe, mosolyogtatta meg a teremben ülőket Mótyán Tibor. Így tanultak meg hímezni, kötni, és szavaiból következően az elsősegélynyújtás alapjaival, a vérző seb ellátásával is.
Volt, hogy többnaposak voltak ezek az összejövetelek. Azokat úgy hívták, hogy sivacska strikovacka. Ezek voltak azok a terefere-partik, amikről minden bizonnyal izomlázzal a nyelvükben mentek haza a fehérnépek.
A kulturális programot Hársliget Óvoda Méhecske csoportja kezdte. Őket a Trefort citerásai, a mezőberényi, a kétsopronyi és a csabacsűdi népdalkörök, ill. az eleki táncosok követték.
A programok és a beszélgetések kora estig tartottak a családról, gyerekekről, unokákról, akikkel skypocskán tartják a kapcsolatot, és mire hazaérnek, talán lesz egy újabb kép róluk az e-mailový účetben.
