Ismét ellenérzések övezték a Kacsa-tót érintő, tervezett fejlesztést, annak ellenére, hogy azzal alapvetően egyetértett a lakosság, égető szükség van a terület infrastrukturális fejlesztésére. A sebtében összehívott lakossági fórum témája a megépítésre kerülő rendezvénycsarnok volt. Ez folytatása lehetne a már megkezdődött turisztikai fejlesztéseknek – kikötő, szabad strand – és idővel a Vízi Színház másik végpontjává válhatna.
– Ez egyelőre egy tervezet, amit nyilvánvalóan elsőként meg kell tárgyalni, elfogadni, majd megkeresni a forrást – hangsúlyozta Hodálik Pál alpolgármester. A folyamat nem állhat meg, úgy kell kialakítani ezt a területet, hogy egy szabadidős turisztikai központtá válhasson.
Az elkészült látványterveket Nagy Gábor, a Városterv Kft. munkatársa ismertette. Elméletben a csarnok egy sportosabb, hangosabb, de kulturált övezetet képviselne, amit egy sétálóutcával kapcsolnának össze. Ezen elárusító bódékat helyeznének el, amelyeket a szabad stranddal és az itt megvalósuló rendezvényekkel is szinkronba hoznák. A Kacsa-tó mederkotrására is sor kerülne, valamint a gyerekek számára egy nagy játszótér, a felnőtteknek pedig egy fitness centrum kerülne kialakításra.
Kifejtette, az épület alakja és anyaga is organikus eredetű lenne. Három részből, öltözőből, színpadból és nézőtérből tevődne össze, amik átjárhatóak lennének. A fejlesztés útmutatásul szolgálna a történelmi emlékúthoz is, oly módon, hogy épületet az első stáció mellé tervezték. A nézőtér és a színpad a tó felé nézne, ami egyfajta zajvédelmet nyújtana az itt lakóknak.
– Örülök, hogy beruházás jön a környékünkre, de nem biztos, hogy ide és így kell – kezdte a hozzászólások sorát Csanádi László. Lehet, hogy ennek csak egy része kell, ez esetben az út, a járda és a kerékpárút. Okosabbnak tartanám választásul a pavilont, ami sokkal közelebb van a Vízi Színpadhoz. Az épületet ráadásul számításaim szerint évente csak 4-5-ször lehetne kihasználni, magas fenntartási költség mellett.
Mások a tó rendbetételét sürgették, mondván, jelen állás szerint leginkább egy „pocsolyához” közelít az állapota. De akadtak olyanok is, akik legfőképp a zajtól tartottak.
– A fő probléma, hogy egy zajos létesítmény jön létre egy lakó-pihenő övezet kellős közepén – érvelt Bakula János. A pavilon közben megy tönkre, amit most ki lehetne használni, egyben az állagát is meg lehetne őrizni.
Bukovinszky Béla, TDM elnök gazdasági oldalról közelített a témához. Aggodalmának adott hangot, mely szerint egyrészt, ha nem lesz kellően kihasználva, miért épül meg, másrészt, ha igen, akkor túlságosan hangos lesz a lakosok számára. A magas fenntartási költséget ráadásul nem ellensúlyozza a bevételi oldal, vagyis kétséges, hogyan lesz mindez rentábilis.
Ehhez csatlakozott Mihály Mariann TDM menedzser is. Felméréseik ugyanis azt bizonyítják, hogy Szarvast a csend és a nyugalom szigeteként tartják számon a nagyvárosokból érkező családok, és tapasztalatik szerint nincs igényük hasonló jellegű attrakciókra.
Ugyancsak problémaként merült fel a parkolóhelyek létesítésének kérdése. Lukácsi László főépítész szerint ilyen esetekben ezt teljesen nem lehet megoldani, a zöld felületek rovására pedig nem is szeretnék. A területvédelemre a kerítés alternatívájaként a kamerarendszert javasolják, ami nem zárná el a létesítményt a környezetétől.
Lázár Zsolt önkormányzati képviselő szerint a fő cél a járda-és az útépítés, ami egy turisztikai attrakcióba van csomagolva. El kell fogadni, hogy önmagában infrastrukturális beruházásokra nem lesz forrás, a tervek megvalósításához ezért „trükkösnek” kell lenni, magyarázta Hodálik Pál is az előregondolkozás metódusát, amely részletein persze még lehet változtatni.
A jelenlévők körében ezzel együtt a funkcióra vonatkozóan kisebb „brainstorming” indult el, aminek eredményeképp felmerült a poroszlói ökocentrum mintájára egy, a Körös élővilágát bemutató létesítmény, ill. egy palánkvár építése, ahol a Csodaszarvas-legenda elevenedhetne meg.
Hogy a tervek csereszabatosak-e, kiderül a legközelebbi képviselő-testületi ülésen.
